Ugrás a fő tartalomra

Fábián Janka: A francia nő

A német lány folytatása ez a regény, amelyet szinte pár óra alatt (péntek este és szombat délután) befaltam. Igen, valóban ilyen érdekes és eseménydús volt, sőt, állíthatom, hogy jobb volt, mint az említett első rész.

A német lány ugye ott ért végét, hogy sok izgalom után Jean-Philippe és Rose együtt, boldogan visszaköltöznek Franciaországba. Ám sajnos ez a boldogság nem tart túl soká, ugyanis - és ez már a folytatásban szerepel - Rose gyereket szeretne. Jean-Philippe pedig nem, és mint tudjuk, a gyerekkérdés nagyon kényes téma egy párkapcsolatban. Sejteni lehet, hogy Rose egy másik férfi karjaiba menekül, ám ezt nem szerelemből teszi, elsősorban a zene szeretete köti össze őket.
Rose a zongorista férfival ismét elhagyja Franciaországot, és először Bécsbe, majd Budapestre költözik. A fiatal nő mindenhol megállja a helyét, még mikor egyedül marad is, albérletet keres és talál is Budán, munkát vállal a Zeneakadémián, szóval szerencsére nem az a tipikus, kényes francia úrihölgy.

Tetszett nagyon a korrajz, illetve a főváros bemutatása, az utcák-terek akkori nevei: Lenin körút, Népköztársaság útja, November 7. tér - Ti tudjátok, most melyiket hogy hívják? :) Én nap, mint nap megfordulok ezeken a helyeken, és a rohanó pestiek többsége is.

De visszatérve a cselekményre. Úgy néz ki, Rose végre megtalálja az igazit Jakab Ádám újságíró személyében. Vagy mégsem? A fiúnak van ugyanis egy múltbéli titka, de nem is ez a gond, hanem, hogy olyat ír le egy újságcikkben, amit akkoriban (ld. akkori politikai helyzet), nem lehetett volna. Rose hiába áll mellé, hiába keresi fel még a vidéki párttitkár apát is, nem jut Ádámmal dűlőre. Ráadásul még "valami" bezavar.
A regény kicsengését nem szeretném lelőni, de egy-két csavar után, és egy-két szereplő felbukkanása után, Rose végre megtalálja a boldogságot.
Ami még tetszett, és ezáltal lett valóban kerek egész a történet, hogy Cécile-ről, a lány igazi anyjáról is hírt kapunk végre.
Szóval aki A német lányt olvassa, és nem tetszik neki, mert hiányosnak érzi, az olvassa el A francia nőt is, mert, mint írtam, a kettő együtt egy egész.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…