Ugrás a fő tartalomra

Agatha Christie: Gyilkosság Mezopotámiában

Agatha Christie nekem olyan, mint a Jolly Joker. Ha nem tudok mit kivenni a könyvtárból, tutti az ő polca előtt kötök ki. Sőt, megfigyeltem, hogy utazáshoz is szeretek magammal vinni egy-egy krimit, lévén pörgősek, hamar elolvashatóak, és persze mind rejtélyesek és izgalmasak. A mostanit is egy pár napos telelés (pontosabban inkább "tavaszolásba" hajló telelés) estéi alatt olvastam el.

A Gyilkosság Mezopotámiában című kötetre egyébként a múltkori ajánlóm (Poirot karácsonya) után hívta fel egy kedves ismerősöm a figyelmemet, lévén ezt a krimit még nem olvastam. Már a könyv hátoldalán olvasható ajánló (amely egy aprócska részlet a könyvből) is félelmetesen hangzik:

Elszántam magamat, hogy elmondom… az egészet! Valakinek el kell mondanom, különben beleőrülök… Tudja, mitől félek? HOGY MEG FOGNAK ÖLNI! Kaptam egy levelet… Fredericktől, a HALOTT FÉRJEMTŐL! Azt írta, ha valaha hozzámegyek egy másik férfihoz, MEGÖL! Én mégis hozzámentem Erichez… És két nappal az esküvőnk után kaptam ezt a levelet:Nem engedelmeskedtél. Nem menekülhetsz. Te csak Frederick Bosner felesége lehetsz! Meg kell halnod. Megrémültem… de Eric mellett biztonságban éreztem magam. Aztán megkaptam a második levelet:…

A könyv, mint címéből kiderül, Mezopotámiában, egy ásatáson játszódik, ahol a kis csapat tagjai összezárva élnek egy házban. A fenyegető levelek pedig nem üres fenyegetések, hamarosan gyilkosság is történik. De vajon ki lehet a gyilkos? Valóban a volt (halott) férj? Vagy egy idegen, aki bosszút akar állni? Vagy az ásatás tagjai közül valaki? És ki írta a leveleket? Illetve, ami még bennem felmerült, hogy vajon valóban  nem lehet felismerni egy embert (akihez valaha szoros szálak fűztek)  húsz év után? Valóban meg lehet ennyire változni?

Bevallom, a szereplők közül volt valaki, akire a kezdetektől fogva gyanakodtam, vagyis hogy biztos nem az, akinek kiadja magát. Ez a tippem úgy-ahogy bevált, de azt nem árulom el, ő volt-e a gyilkos. Majd miután egy újabb gyilkosság (vagy netán lelkiismeret-furdalás miatt történt öngyilkosság) következik be, Poirot rájön a megoldásra.

Klassz kis krimi volt ez is, köszönöm a tippet! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…