2014. február 20., csütörtök

Agatha Christie: Gyilkosság Mezopotámiában

Agatha Christie nekem olyan, mint a Jolly Joker. Ha nem tudok mit kivenni a könyvtárból, tutti az ő polca előtt kötök ki. Sőt, megfigyeltem, hogy utazáshoz is szeretek magammal vinni egy-egy krimit, lévén pörgősek, hamar elolvashatóak, és persze mind rejtélyesek és izgalmasak. A mostanit is egy pár napos telelés (pontosabban inkább "tavaszolásba" hajló telelés) estéi alatt olvastam el.

A Gyilkosság Mezopotámiában című kötetre egyébként a múltkori ajánlóm (Poirot karácsonya) után hívta fel egy kedves ismerősöm a figyelmemet, lévén ezt a krimit még nem olvastam. Már a könyv hátoldalán olvasható ajánló (amely egy aprócska részlet a könyvből) is félelmetesen hangzik:

Elszántam magamat, hogy elmondom… az egészet! Valakinek el kell mondanom, különben beleőrülök… Tudja, mitől félek? HOGY MEG FOGNAK ÖLNI! Kaptam egy levelet… Fredericktől, a HALOTT FÉRJEMTŐL! Azt írta, ha valaha hozzámegyek egy másik férfihoz, MEGÖL! Én mégis hozzámentem Erichez… És két nappal az esküvőnk után kaptam ezt a levelet:Nem engedelmeskedtél. Nem menekülhetsz. Te csak Frederick Bosner felesége lehetsz! Meg kell halnod. Megrémültem… de Eric mellett biztonságban éreztem magam. Aztán megkaptam a második levelet:…

A könyv, mint címéből kiderül, Mezopotámiában, egy ásatáson játszódik, ahol a kis csapat tagjai összezárva élnek egy házban. A fenyegető levelek pedig nem üres fenyegetések, hamarosan gyilkosság is történik. De vajon ki lehet a gyilkos? Valóban a volt (halott) férj? Vagy egy idegen, aki bosszút akar állni? Vagy az ásatás tagjai közül valaki? És ki írta a leveleket? Illetve, ami még bennem felmerült, hogy vajon valóban  nem lehet felismerni egy embert (akihez valaha szoros szálak fűztek)  húsz év után? Valóban meg lehet ennyire változni?

Bevallom, a szereplők közül volt valaki, akire a kezdetektől fogva gyanakodtam, vagyis hogy biztos nem az, akinek kiadja magát. Ez a tippem úgy-ahogy bevált, de azt nem árulom el, ő volt-e a gyilkos. Majd miután egy újabb gyilkosság (vagy netán lelkiismeret-furdalás miatt történt öngyilkosság) következik be, Poirot rájön a megoldásra.

Klassz kis krimi volt ez is, köszönöm a tippet! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Veronica Roth: A beavatott

Kolléganőmtől kaptam kölcsön ezt a könyvet, ő az egész trilógiát olvasta, nekem elég volt az első rész. A borítószövege alapján nekem oly...