Ugrás a fő tartalomra

Cecelia Ahern: A holnap titkai

Ez volt a harmadik könyv, amit Cecelia Aherntől olvastam, de ez tetszett a legkevésbé. Pedig maga a téma nagyon felkeltette az érdeklődésemet: a fiatal lány, aki apja halála után vidékre költözik édesanyjával, egy mozgó könyvtárban talál egy titokzatos könyvet, amelyből kiderül(het)nek a holnap titkai. Imádom a régi könyves-titkos történeteket (ld. A szél árnyéka), és az ajánló alapján is azt gondoltam, nekem való regény lesz.

Tamara, az elkényeztetett leányzó élete egy csapásra fenekestül felfordul. Pénzéhes édesapja öngyilkos lesz, özvegyére és lányára pedig hatalmas adóssághegyet hagy. Nem mást tehetnének: eladják dublini udvarházukat és Írország délnyugati csücskébe, egy faluba költöznek, a paranoiás nagybácsihoz és a kontrollmániás nagynénihez. Tamara hirtelen kénytelen szembesülni a való világgal, édesanyja mélységes gyászával, s a furcsa rokonokkal. Egy utazó könyvtár kínálatában látja meg a naplót, mely leírja, mi történik másnap. Beleveti magát az olvasásba, és hamarosan ő lesz az, aki felfedezi a közeli Kilsaney kastély rejtélyét. - írja a Libri ajánlója.

Ugye, milyen érdekesen hangzik? Akkor mi nem tetszett benne? Pedig van benne izgalom, nyomozás a múlt, a gonosz nagynéni és további titokzatos emberek után, van benne szerelem (bár nem igazán tudtam követni, hogy Tamara a két pasi közül most melyiket is akarja, mert mindkettővel kavar), és van egy nem várt fordulat a végén, amikor is lelepleződik a múlt és kiderül az igazság Tamara számára.
Őszintén szólva se az anya, se Rosaleen nem volt szimpatikus, mindketten (de főleg Rosaleen) titkolnak valamit, és hazugságban tartják egymást, önmagukat és Tamarát is. Tamarán is kiakadtam, amikor is, csak hogy barátjának, Wesleynek bizonyítsa az igazát, anyját bajban hagyja (ld. orvosos sztori), mert a napló szerint dönt. Vagy amikor Marcust bajba sodorja. Ám amit a napló ír, azt meg lehet változtatni, ha okos az ember - a végén Tamara is így tesz.
Szóval ettől a titkos naplós sztoritól picit többet vártam, néha elég lassan haladtam az olvasásával, kivéve az utolsó pár fejezetet, amikor kiderül az igazság, az volt a legizgalmasabb!

Cecelia Ahern könyvei, amelyeket olvastam és írtam is róluk:
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom
2 megjegyzés
Olvasd csak tovább

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább 
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább