Ugrás a fő tartalomra

10 éves a blog

Hihetetlen, de pont 10 évvel ezelőtt, 2009. november 2-án kezdtem el könyves blogot írni!

Könyvesem Niki hívott (akivel korábban babablogos körből ismertük egymást), hogy csatlakozzak a Könyvfalók bloghoz, és írjuk olvasmányainkról ajánlókat, bejegyzéseket. A Koa-könyvek blog ennek kapcsán jött létre: mivel a Könyvfalókba többen írtunk, a saját bejegyzéseimet átmásoltam ide, hogy egyben meglegyenek. 

Ez volt az egyik a ok, a másik pedig, hogy otthon voltam gyed-en az akkor alig 1 éves kislányommal, és a könyvek, az olvasás és írás jelentette számomra az én-időt, az elsődleges kikapcsolódást. Aztán, ahogyan teltek az évek, és gyerkőc is cseperedett, ez változott. Visszamentem dolgozni, egyre több programra jártunk el (egy időben működött egy programajánlós blogom is), majd elkezdtem gyerek nélkül is kikapcsolódni, újból sportolni, zumbázni, majd tanulni (okj-s fitnesz suli), így a bejegyzések is ritkultak... Sokszor volt szünet a blogban, sokszor akartam abbahagyni, de - még ha kihagyásokkal is - csak-csak eljutottam a 10 évhez!

Hogy mi minden történt 2009 novembere óta a blogban?

Összesen 372 könyvajánlós bejegyzés született! (Ezt ezen az aloldalon tudjátok megnézni.) Ennyi könyvet olvastam, pontosabban ennél picivel többet, mert nem írtam mindenről. Emellett voltak ún. gondolatok, valamint díjak, amelyet blogger-társaimtól kaptam (általában: "írj/válaszolj kérdésekre, majd add tovább" jellegűek), kétszer volt nyereményjáték, és néhányszor ünnepi bejegyzés (karácsony, búék stb.)

A legelső könyv, amiről írtam, a Murphy szülők törvénykönyve. Ez afféle próbabejegyzés volt még csak, lévén nem újonnan olvastam, hanem gyermekkorom egyik kedvencét mutattam be. Ezt követte még egy-két korábbi könyv, majd, mivel ekkor tombolt az Alkonyat-őrület, az Eclipse-ről is írtam, amit pont a blog indulásakor olvastam (az első két részt is olvastam, csak korábban, így ezekről sajnos nem született bejegyzés).

Statisztika

A legnépszerűbb bejegyzés a statisztikai adatok alapján Veréb Emese: Segítség, már megint egy gyökérrel járok! c. könyve, 3100 oldalletöltéssel. Ezt követi Emese másik két műve (A Happy end után és a Négy évszak években). Ebből is látszik, hogy a kortárs, fiatal írókra keresnek rá az emberek - elsősorban a fiatalok.
Negyedik helyen végzett D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak c. regényének ajánlója, amelyet az írónő a saját oldalán is megosztott.
Örülök, hogy magyar könyvek vezetnek az első öt helyen, pedig több külföldi regényt olvastam, mint hazait.

Közönség (oldalmegjelenítés száma országonként): Magyarország, Egyesült Államok, Oroszország, Ukrajna, Hollandia (ha megint az első ötöt nézzük).

Egyéb érdekességek

Két interjú jelent meg velem könyves blogos pályafutásom alatt: az egyik a Könyvfalókban, mikor a tagokat mutatták be, a másik, egy nagyobb kaliberű dolog, amikor is az ekultura.hu készített velem interjút 2013 decemberében.

A blognak van facebook oldala is, továbbá fent vagyok a moly.hu-n is, ahol mindig jelölgetem az aktuális olvasmányaimat. Sőt, amióta kislányom is olvas, az ő könyveit is - külön oldalon. 

Többször kaptam recenziós könyvet, elsősorban a Park Kiadótól, de kezdő írók is szívesen elküldték írásaikat véleményezésre.


Mi volt a kedvenc olvasmányom ez idő alatt?

Erre nagyon nehéz válaszolni. Felnőtt fejjel is imádtam a Szent Johanna gimi sorozatot, de sokáig kedvencem volt Niccoló Ammaniti: Én nem félek c. műve, vagy Tracy Chevaliertől a Leány gyöngy fülbevalóval; aztán ott van A Fal (Marlen Haushofer), vagy a szintén utopisztikus Emlékek őre (Lois Lowry), illetve az önéletajzi ihletésű könyveket is szeretem, pl. Lubics Szilvia ultrafutó Másfél nap az élet c. írása ... de hosszan lehetne folytatni a sort.


Eltelt tíz év.
Elolvastam közel 400 könyvet.
Az egyéves kisbabám időközben ötödik osztályos nagylány lett.
Sok minden történt, kétszer munkahelyet váltottam, futni kezdtem és eljutottam a félmaratonig, elköltöztünk a fővárosból vidékre, most meg iskolában tanítok és zumbát is tartok gyerekeknek.
De akármi is lesz, akár ha ritkán is írok, a blog megmarad, folytatódik, mert olvasni mindig fogok!







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább