2013. június 16., vasárnap

D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

D. Tóth Kriszta könyvét az Ünnepi Könyvhéten sikerült beszereznem és dedikáltatnom. Ajándékba vettem, de természetesen elolvastam én is, mivel már a beharangozója alapján felkeltette érdeklődésemet.

Mint ismeretes, Kriszta édesanyja tragikus betegsége után viszonylag korán elhalálozott. A könyv neki állít emléket. Patakhegyi Borbála egyes szám első személyben meséli el fiatalkorát, házasságát, közben nem hagyja nyugodni a kérdés: Mi lett volna, ha? Ha fiatal főiskolásként az angol grófot választja, akinek tolmácsolt, és aki megkérte a kezét. Akivel utazhatott volna, világot láthatott volna, és gazdagon és fényűzően élhetett volna. Ám az már sosem derült ki számára, csak mi, olvasók tudhatjuk meg, hogy mi is a kiábrándító igazság az úriemberrel kapcsolatban.

Bora ugyanis nem őt választotta. Hanem Mikit, főiskolás társát, akivel csillagos éjszakás Omega koncert emléke köti össze, és aki miatt úgy döntött, elhagyva a pezsgő-nyüzsgő Budapestet, Kaposvárra költözik. Az angol grófi élet helyett kisvárosi lakása, tanári állása lett, és persze két gyönyörű gyermeke. A szürke, dolgos hétköznapokat, a gyermekek fejlődését, majd a házasság megromlását meséli el a könyv. Ezekre emlékszik vissza Bora, halálos ágyán, miközben egyre fogy belőle az élet. Megrendítő volt olvasni, ahogyan egy életerős asszony leépül és gondozásra szorul. Megrendítő volt olvasni, mit élhetett át leánya (Borcsa-Kriszta), aki vette a bátorságot, feltépte be nem gyógyult sebeit, és leírta a történetet, emléket állítva ezzel édesanyjának.
Tetszett a korrajz, a visszaemlékezés, az érzelmek ábrázolása: Kriszta teljesen bele tudta magát élni édesanyja helyzetébe, gondolataiba. A könyv végét pedig nem lehet bőgés nélkül elolvasni! Ahogyan édesanyja készül a "nagy utazásra", élete utolsó utazására... Megrendítő.

Örülök, hogy elolvashattam, annak meg különösen, hogy édesanyámnak ajándékozhattam.

 D. Tóth Kriszta dedikál nekünk az Ünnepi Könyvhéten

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Veronica Roth: A beavatott

Kolléganőmtől kaptam kölcsön ezt a könyvet, ő az egész trilógiát olvasta, nekem elég volt az első rész. A borítószövege alapján nekem oly...