Ugrás a fő tartalomra

Lubics Szilvia: Másfél nap az élet

Motivációra volt szükségem, ezért is rendeltem meg Lubics Szilvi könyvét, amelyről már korábban hallottam, illetve kinéztem magamnak. Bár messze vagyok az ultrafutástól, - örülök, ha sikerül majd lefutnom a félmaratoni távot - azért minden hobbi- és profi futónak, és minden nem futónak is szívből ajánlom!

Hogy miért is?
Mert valóban motivál, kitartásra ösztönöz mind az edzésben, mind a hétköznapokban, hogy amikor már úgy érzed, túl sok minden terhelődik rád, akkor is tovább kell menni, csinálni kell és nem nyavajogni.

A könyv a 2014-es Spartathlon verseny köré épül, legalábbis ez adja az életrajz-szerű elbeszélés egyik pillérét. Athén és Spárta között 246(!) kilométer a távolság, ezt futotta le Szilvi, többször is, egyéni csúcsot megdöntve. Ám nem csak ennek a brutálisan hosszú, másfél napos versenynek a megpróbáltatásaiba nyerhetünk bepillantást, hanem - ahogyan a fejezetek váltják egymást - megismerhetjük Szilvi múltját, akár még az iskolás éveiből, valamint azt is, hogyan kezdett el immáron anyaként futni.

Szilvi háromgyermekes édesanya, emellett főállásban fogorvos, mégis tartani tudja az egyensúlyt a munka-család és a futás szigorúan előírt edzéstervei és versenyei közt. Mert mindig van megoldás, még akkor is, ha úgy érzi, nem bír többet. Annyit azért ehhez magánemberként hozzátennék, hogy mindez nehezebben ment volna, ha nincs mögötte a legfontosabb: a támogató férj és család! Enélkül ugyanis elég nehéz, nemhogy egy többórás edzést vagy külföldi versenyt összehozni, de akár heti pár futást is beiktatni. Tehát ha úgy adódott, volt segítsége háztartásban, gyerekek elhozatalában stb. - mondjuk anyaként mindig is fontos volt számára, hogy a három fiával is minőségi időt töltsön (ezért gyakran hajnalban kelt, hogy futni mehessen).

Szilvi nem szépít, őszintén leírja az apró részletekig, mit élt át az ultrafutások versenyei alatt, hol esőben-sárban, hol tűző napsütésben, 24 órán vagy akár napokon keresztül; hogyan szenvedett, hányt útközben, mije fájt, mit érzett, mi bíztatta arra, hogy tovább kell mennie és ne adja fel.
Gyakran felmerült bennen olvasás közben, hogy valóban megéri ez? Amikor már nem öröm a futás, hanem gyötrelem? 
Valahogy ez az egész ultrafutás különös varázsa: megtapasztaljuk a lehetetlent, miközben majd' "belehalunk", aztán épphogy kezdjük magunkat összekaparni testünk szétzilált romjaiból, máris azon gondokozunk, hogy újra át akarjuk ezt élni. - olvashatjuk.

Tetszett a könyv, sikerült belőle gondolatokat merítenem. Talán a végefele haladtam vele lassabban, addigra már elmúltak az "izgalmak", ha lehet ilyet mondani. Levezetésként szó esik még egy-két újabb versenyről, valamint a Magyar Becsület Rendje díjról, amelyet, mint számára legnagyobb elismerést, 2016-ban vehetett át az ultrafutó.

Lubics Szilvia hivatalos oldala:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Veréb Emese: A Happy End után

Veréb Emesét a Segítség, már megint egy gyökérrel járok! könyvéről ismerhetjük. Nemrégiben újabb regénye jelent meg A Happy End után címmel. Elsőre az ember azt gondolhatná, hogy ez az előző történet folytatása, ám nem. Teljesen más szereplők, teljesen más környezet, teljesen más felépítés és koncepció. Kicsit romantikus, kicsit időutazós, természetesen a humor sem hiányozhat belőle, ugyanakkor igencsak elgondolkodtató és komolyabb kérdéskört is feszeget. Megváltoztatható múlt, elkerülhetjük a sorsunkat? Vagy bármit teszünk, mégis csak bekövetkezik az, aminek be kell következnie? Hogy miről is van szó? Kisha Raids egy teljesen átlagos lány. Évekkel ezelőtt balesetet szenvedett, amiben elveszítette emlékei nagy részét. Később valamilyen különös csoda folytán lehetősége adódik újraélni azokat, és ráébred a történtek szomorú okára is. Kishának tehát - és ezzel remélem nem árulok el nagy titkot - sikerül visszajutnia a múltjába, az elfeledett emlékei közé. Ahogyan újból

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len