Ugrás a fő tartalomra

Marlen Haushofer: A Fal

A sarkamban lohol a félelem, és nem
akarom megvárni, míg utolér és leteper.

Rég vásároltam már könyvet, gondban is voltam a Libriben, hogy a sok új megjelenésű közül melyiket vegyem meg, végül A Falra esett a választásom. Hogy miért? A fülszövege alapján nagyon érdekesnek tűnt a történet. Szeretem a rejtélyes, túlélős, naplószerű olvasmányokat, amelyeket a főhős E/1-ben mesél el, és vele izgulhatok, átélhetem gondolatait.
Mert miről is szól a könyv?

Egy harmincas éveiben járó nő az Alpokban arra ébred, hogy láthatatlan fal szigeteli el a külvilágtól. A területről nincs kiút, és kintről sem keresi senki, mivel odaát minden kővé vált. Ezentúl egy kutya, egy tehén és egy macska társaságában kell szembenéznie az újfajta élet kihívásaival.

A főszereplő nő - aki mondjuk már negyvenes, nem harmincas, de ez már csak részletkérdés - valóban a barátai vadászházában reked, pontosabban az erdőben, ahol rajta kívül ugyan más állatok is életben maradtak, de a láthatatlan falon túl semmi sem mozdul: nem füstöl már a házak kéménye, nem repülnek a madarak, azonban a fű, búza minden csak nő, és ahogyan telik az idő, egyre reménytelenebb, hogy bárki létezik is a külvilágban. Naplót kezd el írni, és jegyzeteiből - valamint a jelennel kiegészítve - tudhatjuk meg, hogyan is él/élt itt magára utalva, hogyan kezdett gazdálkodni (miután elfogytak a konzervek), hogyan lőtt vadat, fejt tehenet, örült a málnának mint egyetlen édességnek, költözött ki nyáron a havasi legelőre - és még hosszan sorolhatnám. Mindezt hű társával, egy Hiúz nevű kutyával, majd macskákkal, tehénnel és borjával. Nemcsak teljesen magára volt utalva, de még az állatokról is gondoskodnia kellett, amit odaadó szeretettel tett.

Egy percig nem unatkoztam a könyv olvasása közben. Vártam, nagyon vártam a végét. Történjen már valami, derüljön már ki valami, mi is ez a fal? Megrázó a vége és számos kérdést felvet még. Olvastam volna még tovább. Vajon mi lett azóta ezzel a "nevenincs" nővel?

A szerző Marlen Haushofer (1920-1970) osztrák írónő már harmincéves korában elnyerte a egyik legnagyobb irodalmi díjat, majd az Osztrák Állami Nagydíjat is. A könyvet a "Robinson Cruseo női változatának" nevezte Doris Lessing. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len