Ugrás a fő tartalomra

Leiner Laura: Egyszer (Bexi 6.)

Ez a pilanat is megtörtént: elérkeztem a Bexi-sorozat befejező részéhez. Bár az ötödik kötetet, ami a legjobban tetszett nekem, már nem tudta felülmúlni. Ez inkább valóban olyan befejező-levezető történet volt, hogy minden a helyére kerüljön.

Ami tetszett benne, hogy olyan múltbéli dolgokat is megtudhattunk, ami még az első részben sem volt benne, például hogyan is keletkezett az a bizonyos "Késtél" videó, vagy hogy Beki hogyan ismerkedett meg Körtével. Picit túlzásnak éreztem azonban, hogy a lány egy facebook-posztból hirtelen ekkora sztár lett, ez kicsit meseszerű, bár előfordulhat (és a tini olvasóközönségnek valószínűleg ez kell ahhoz, hogy higgyenek az álmaikban).

Azért ez a könyv is rejteget bőven izgalmakat, pl. Balogh úrral kapcsolatban. Történnek változások, kiadó-váltás (ez nagyon jó ötlet volt), költözés a város szélére, véletlen utazás Karinthiába... stb. Mindemellett ott a felvételi a Zeneművészetire, amivel teljesülhet Budai Rebeka eredeti álma. 

A végső koncert méltó lezárása volt a regénynek, de az egész sorozat egy olyan befejezést kapott, ahol szerintem minden és mindenki a helyére került, még Körte és Betty is.

Most így végiggondolva, még ha a 3. és 4. részt untam is, érdemes volt felnőtt fejjel is végigolvasnom mind a hat kötetet, mert mindig kikapcsolt és meg is nevetettet a jópofa és szerethető szereplőknek köszönhetően.

A sorozat többi részéről itt írtam:
Késtél
Hullócsillag
Illúzió
Nélküled
Valahol 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább