Ugrás a fő tartalomra

Leiner Laura: Nélküled (Bexi 4.)

A legutóbbi kötet ajánlójában (itt olvashatod) azt írtam, hogy most egy kis Bexi-szünetet tartok, ám mégis kezembe vettem a negyedik részt, mivel könnyed kikapcsolódásra vágytam.

A Nélküled címet viselő könyv is jópofa és humoros volt, ám egy idő után azt éreztem (amit az Illúzió végefele is), hogy ez nekem már túl sok: ahogyan Nagy Márk és Beka folyamatosan "húzzák" egymást, hosszú párbeszédeken keresztül, de semmi nem történik; vagy mikor a lány randizni próbál, de a fiú persze "véletlenül" mindenhol fölbukkan... Meddig kerülgetik még egymást, mi lesz ebből? Kicsit hosszúra van nyújtva kettőjük "ügye" (mert még két rész van ezen kívül).

Na de ezt leszámítva itt is zajlanak az események. A csapat kicsit szétszéledt, Evelin és Aszádék híres gyerekzenekar lettek (jópofa a zsúros jelenet is), Márkot majdnem kirúgja a kiadó, Körte magányos, de úgy néz ki, ez meg fog oldódni, Rebeka új dalt ír, és mint említettem, a Márk-nélküli időszakban új pasija lesz.

A regény egyik fő eseménye Nagy Márk (látszat)szülinapja, a másik pedig Balogh úr hisztérikus lányának az esküvője, ahol Bexinek zongorán kell kísérnie Márkot, és emiatt újból együtt kell próbálniuk.

A lényeg, hogy sok humoros fordulat és kavarás után ez a regény is nyitottan záródik: vajon hogyan döntött Rebeka, kit választ?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább