Ugrás a fő tartalomra

Nicholas Evans: A füstlovag

Annak idején, amikor Nicolas Evans könyveket olvastam (A suttogó,  A csapda, Viharhegy), nagy vágyam volt A füstlovagot is beszerezni, de akkor nem találtam se könyvtárban, se máshol. Aztán évekkel később (most) az almádi könyvtárban rábukkantam.
Nos, ahhoz képest, hogy évekig vártam rá, iszonyú lassan és nehezen kezdtem neki az olvasásnak, nem is nagyon kötött le az elején, hosszú napokat kihagytam. Pedig az alaptörténet itt is izgalmas, sőt, a szerelmi szál is kiemelkedett szerepet kap benne.

Egy közeli tisztáson fiatalkorú bűnözők táboroznak... Valaki közülük azonban már soha nem fog hazatérni, hiába érkeznek idejében a füslovagok, Connor Ford és Ed Tully, a hegyi erdőtüzekben különleges oltási és mentési feladatokat ellátó ejtőernyősök. Mindketten szerelmesek Juliába, és Julia is szereti mindkettőjüket, de a hegyen bekövetkezett tragédia választásra kényszeríti...

A lángoló tűz pusztít és néha választásra kényszerít. A füstlovagok az életüket kockáztatják, és van, hogy már ők sem tudnak segíteni.
A regényben, még a tragédia előtt, megismerhetjük Edet és Connort, a két jóbarátot, valamit a női főszereplő Juliát és életét. Ez a szerelmi háromszög adja az alapját a történetnek.
A hegyen bekövetkezett tűz- és haláleset után Connor külön úton indul tovább: veszélyes, háborús területeken lesz tudósító. Ed és Julia összeházasodnak és gyermeket szeretének. Itt is bejön egy elég különös csavar a történetbe, amikor is a régi barátság és a bizalom is előtérbe kerül. Majd újabb, hosszú évek telnek el, és újabb változások jönnek Julia életébe. Ilyenkor már picit sejtettem a végkifejletet (ami szerintem egyértelmű volt), de addig még történik pár kaland és fordulat.

Szépen megírt regény ez is, akárcsak a korábbiak, nem csupán tűzről-pusztításról szól, mégha a címe szinte csak azt sugallja, inkább a romantikus szál emelkedik ki belőle. Sajnálom, hogy olyan nehezen kezdtem neki, szerintem csak nem voltam ráhangolódva.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább