2010. június 7., hétfő

Nicholas Evans: Viharhegy


Mondtam már, hogy imádom Nicholas Evanst? (Igen, mondtam.) A suttogó meghatott, A csapda lenyűgözött, a Viharhegy azonban minden várakozásomat felülmúlta. Fantasztikusan jó könyv!

Részlet az ajánlóból:

Két síelő egy fiatal nő jégbe fagyott holttestére bukkan Montana hegyeiben. A seriff csapatának az egész éjszakája rámegy, hogy kiemeljék, az azonosítása viszont jóval kevesebb időt vesz igénybe. A huszonéves Abbie Coopert évek óta gyilkosság és ökoterrorista cselekmények miatt körözte az FBI, fényképe az Egyesült Államok minden rendőrörsének számítógépén megtalálható volt. Rejtély azonban, hogy miért és hogyan halt meg. Gyilkosság, öngyilkosság, baleset történt? … Szomorú, de sajnos hihető történet arról, hogy jó családból, rendes szülőktől származó gyerekek is követhetnek el súlyos hibákat, amelyek megpecsételik a sorsukat.

Ebben a regényben tehát nem az állatok (ló, farkasok) a főszereplők”, hanem egy család széthullása és egy lány rossz útra térése és tragédiája van a középpontban.
Sokat gondolkodtam, mi lett volna, ha Abbie apja nem hagyja el a családot. Tényleg ilyen mély lelki nyomot hagyhat egy kamaszban, ha a szülei házassága nem működik? Vagy csupán rosszkor volt rossz helyen, amikor is elszánt környezetvédőként bekerült az „ökoterrorista bandába”? Vagy mi lett volna ha nem ismeri meg Rolfot? Számos kérdést vet fel a könyv.
Emellett jó sok izgalom (menekülés, üldözés) is van benne, egyszóval letehetetlen! Természetesen itt sem hiányoznak az emberi érzelmek (szerelem, szex, férfi-nő kapcsolat), valamint a gyönyörű tájak és tájleírások – Evans ezekben nagyon profi!
(Hogy egy példát említsek erre, mennyire szépen fogalmaz, néhány sor a regény kezdetéből: „Pirkadat előtt keltek, és kiléptek a csillagoktól bolyhos, hideg éjszakába. Leheletük felhőként úszott a jéghideg légben, és bakancsuk élesen csikorgott az autósszálló parkolójának dermedt kavicsán. Az öreg kombi egymagában állt, a fülke és a motorház tetejét halvány, tört fényű dér lepte…")

Egyszóval ez az Evans-regény is a kedvencem lett. Most már csak A füstlovag van hátra. Aztán meg... remélem lesznek még új könyvei!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Veronica Roth: A beavatott

Kolléganőmtől kaptam kölcsön ezt a könyvet, ő az egész trilógiát olvasta, nekem elég volt az első rész. A borítószövege alapján nekem oly...