Ugrás a fő tartalomra

Nicholas Evans: A csapda


Azt hiszem, elmondhatom, hogy Nicholas Evans az egyik kedvenc külföldi íróm lett. Izgalmas, érdekes történeteket ír, amelyekben a természet szépségei és az emberi érzelmek (szerelem, gonoszság) kihagyhatatlan alkotóelemek.
A csapda című regényében a farkasok a "főszereplők", akik a Sziklás-hegység Hope nevű kis falucskájában tűnnek fel és okoznak nem kevés bosszúságot.

"... amikor széttépnek egy kutyát, amely a városka legtekintélyesebb polgárának kisunokáját próbálta megvédeni, majd egyre több marhát ölnek meg a környékbeli legelőkön, a település felbolydul. Bika Calder, az öntörvényű gazda társaival együtt legszívesebben kiirtaná a farkasokat, az állam viszont odaküldi Helen Ross fiatal farkasbiológust, hogy az országos vadvédelem ottani szakértőjével együtt figyelje az állatok mozgását… Helennek váratlan segítőtársa akad Calder tizennyolc éves fiának, a dadogó, kisebbrendűségi komplexusban szenvedő Luke-nak a személyében. El is kél a segítség, mert közben egy vén farkasvadász, a régi farkasirtók utolsó mohikánja Bika megbízásából ördögi csapdáival mészárolni kezdi az állatokat."

Helen, akit a háta mögött csak "farkasasszonynak" hívnak, komoly kutató munkába kezd tehát. Persze a váratlan szerelem őt sem kerülheti el, még ha "ellenségének" a fiáról is van szó.
A fiatal fiú szerelme, a gonosz vadászok kegyetlensége mind nagy kihívást jelentenek a nő számára. De ő persze nem adja fel, cél, hogy a farkasok megmeneküljenek.

A történet nekem nagyon tetszett, mert tele van fordulattal, ugyanakkor nagyon szép tájakra kalauzol minket.... egyszóval jó volt olvasni, az ilyen könyveket szeretem!

Nicholas Evans életéről, munkásságáról és könyveiről hivatalos honlapján olvashattok:
http://www.nicholasevans.com
A hasonlóan megragadó A suttogó című könyvről pedig itt írtam.
(És azt hiszem, amint tudok, nekikezdek a Viharhegynek is...)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább