Koa-könyvek

Kislányom mostanában nagyon megszerette a hajókat. Szoktam neki mesélni régi hajókról, illetve a Titanic története is érdekli: hogyan ütközött a jéghegynek, hogyan süllyedt el. Nagyon megörültem neki, mikor a neten böngészve megláttam, hogy a Mi micsoda sorozatban van hajós könyv! Mondjuk csodálkoztam volna, ha az ifjúsági ismeretterjesztő sorozat nem tartalmazna ilyen jellegű olvasmányt. (A kiadón keresztül sajnos nem sikerült megrendelnem - legalábbis nem kaptam visszaigazolást azóta sem, hogy mehetek érte-, így inkább személyesen vettem meg az Alexandrában, ahol szerencsére pont volt belőle egyetlenegy példány!) A könyv természetesen elnyerte kislányom tetszését! A színes, képes könyvből megismerhetjük a hajó történetét, kezdve a fatörzstől és tutajtól, az egyiptomi hajókon, vikinghajókon, gőzösökön át egészen a modern, óceánjáró luxushajókig. Amit picit hiányolok, hogy a Titanicról alig van benne valami, csupán egy kisebb fekete-fehér kép rövid szöveggel. De egyébként nag

Ez a pillanat is elérkezett: elolvastam a sorozat befejező kötetét (pontosabban köteteit, mert két részből áll)! Picit sajnálom, hogy nem találkozhatok többet kedvenc gimiseimmel, de ugyanakkor felnőtt fejjel tudom, hogy ez az élet rendje, és ha még fáj is a búcsú, az élet pörög tovább, nincs időnk szomorkodni, mert új élmények várnak, és a múlt egy elhomályosodó kedves emlék marad. Bevallom őszintén, a befejező rész első kötete nekem nem tetszett. A 7. rész jó volt, de ezután a 8. rész eleje elég gyengécskére sikerült. A szalagavatós és pályaválasztós izgalmak után ugyanis sok minden nem történik. Zajlanak a tanórák, megint ezerszer le van írva, ki mit csinál óra előtt/közben vagy a garázsban, mindenki (vagy csak Reni?) izgul az érettségi miatt, van, aki még most sem tanul (az nálam kicsit kiverte a biztosítékot, hogy Ricsi nem tudta, mi az a H2O - remélem, ezt Leiner Laura sem gondolta komolyan). Emellett iszonyatosan zavart a Cortez-es csöpögés, a rózsaszínű jövő tervezgetése

Balaton, strand, kánikula - ilyenkor nincs is jobb, mint valami jó csöpögős olvasmány. Emiatt kölcsönöztem ki Katie Fforde könyvét, amely egyszer elolvasható, rossznak nem nevezném, de jónak sem. Amikor Zoe Harpert beválogatják egy televíziós főzőversenybe, izgatottan várja, hogy bemutathassa a tudományát. Ha nyer, ismertséget és pénzt szerez, amivel valóra válthatja az álmát: saját kis delikateszboltot nyithat. Ám alighogy kezdetét veszi a verseny, Zoe rádöbben, hogy nehezebb dolga lesz, mint hitte. Mert nem csupán Cherrel, egy rendkívül becsvágyó és álnokul fondorlatos vetélytársnővel kell megküzdenie, de ráadásul menthetetlenül belehabarodik a zsűri egyik tagjába, a szívdöglesztő Gideon Irvingbe... Ami tetszett benne, az maga a téma, a főzőverseny, és annak egyes feladatai, amelynek végén mindig egy embernek távoznia kell. Merthogy ez is egy egyfajta valóságshow, amelyet a tévé is közvetít. A versenyzők hol csapatban dolgoznak, hol külön-külön állítanak össze me

Hamar elolvasható, ám annál megrázóbb John Boyne könyve, amelyhez - szerencsémre - pont egy nappal a könyvtár nyári zárása előtt jutottam hozzá. A történetet egy 9 éves kisfiú meséli el, az ő szemszögéből ismerhetjük meg a számára titkokat rejtő világot, gyermeki naivitással csodálkozik rá olyan dolgokra, amelyekről csak mi, felnőttek tudjuk, hogy valójában milyen szörnyűségek. Bruno édesapját ugyanis kinevezik az auschwitzi haláltábor vezetőjének. Emiatt a családnak (van egy nővére is, Gretel) ott kell hagynia a hatalmas, berlini házat, és közvetlenül a tábor mellé költöznek. A kisfiú persze tiltakozik, hogy mi lesz a barátaival, haza akar menni. Ám aztán érdekes felfedezést tesz: a drótkerítés mögött ugyanis emberek élnek, sőt, gyerekek is! Kik lehetnek ők? Ami számomra picit meglepő volt, hogy egy 9 éves kisfiú nem tudja, mit jelent az, hogy zsidó. Nem hiszem, hogy ennyire védték-óvták volna a külvilágtól, főleg, hogy Berlinben voltak barátai. (Azt, hogy nem tudta, az apja

Őszintén szólva, fogalmam sem volt, mi ez a könyv - paródia, komédia?  Három ufó (Csabax, Sándorx és Verax - az ufóknak x-re végződik a nevük) meglépnek egy csodatévő robottal, és "természetesen" Magyarországon, mégpedig Vecsésen szállnak le. Innen kezdődnek a poénos történések, kezdve, hogy a ruhaboltos hölgyemény rögtön kiposztolja a fészbúkra, hogy különös látogatói érkeztek, és gyűjti a lájkokat, mindeközben a kínai és turis cuccokba öltözött ufók Nokai töltő után kajtatnak, emiatt felvonatoznak Budapestre. Nos, kb. így képzeljétek a regényt.  Számomra az volt érdekes, hogy olyan helyeken járnak, menekülnek, ahol én szinte nap mint nap megfordulok (esküszöm, megnézem egyszer, hogy az Oktogonon - beazonosítva kb. az OTP épületében - valóban van-e Max, a Kristálykoponya Gyülekezet - jó, tudom, nincs, de akkor is vicces.) Híres emberek nevei is felmerülnek, végül Badár Sándor(!) lesz a hős megmentő, aki, mondani sem kell, szintén ufó. De vannak itt japán turisták i

Sci-fi regény? Fergeteges komédia? Egy ültőhelyben felfalható bűntörténet? Bulgakov kisregénye mindez együtt, de legfőképpen üzenet 1925-ből: ne piszkáljunk bele az öntörvényű természetbe. .. Nem sokat tudtam erről a kisregényről, mielőtt olvasni kezdtem volna, csupán annyit sejtettem, hogy egy kutyáról fog szólni. Így is kezdődik, mikor is Filipp Filippovics, az orvos, megtalálja a beteg, megsebzett, ázó-fázó kutyát egy kapualjban, és megeteti, majd hazaviszi. Eddig még nincs semmi furcsa a történetben. (Figyelem! Cselekményleírást tartalmaz!) Ám amint belépünk az orvos lakásába (akit egyébként társbérlők beköltöztetésével fenyegetnek a hatóságok, mivel túl sok szobája van), onnantól kezdve sejteni lehet, hogy valami szokatlan fog történni. Mégpedig a kutyával fog csinálni valamit. Az orvos ugyanis különös műtéteket hajt végre embereken, szerveket ültet át, állatokat preparál. Így Gömböc kutya is nagy átalakulásokon megy keresztül. Érdekes volt olvasni, ahogyan a nagy m