Ugrás a fő tartalomra

Katie Ffode: Recept a szerelemhez

Balaton, strand, kánikula - ilyenkor nincs is jobb, mint valami jó csöpögős olvasmány. Emiatt kölcsönöztem ki Katie Fforde könyvét, amely egyszer elolvasható, rossznak nem nevezném, de jónak sem.

Amikor Zoe Harpert beválogatják egy televíziós főzőversenybe, izgatottan várja, hogy bemutathassa a tudományát. Ha nyer, ismertséget és pénzt szerez, amivel valóra válthatja az álmát: saját kis delikateszboltot nyithat.
Ám alighogy kezdetét veszi a verseny, Zoe rádöbben, hogy nehezebb dolga lesz, mint hitte. Mert nem csupán Cherrel, egy rendkívül becsvágyó és álnokul fondorlatos vetélytársnővel kell megküzdenie, de ráadásul menthetetlenül belehabarodik a zsűri egyik tagjába, a szívdöglesztő Gideon Irvingbe...

Ami tetszett benne, az maga a téma, a főzőverseny, és annak egyes feladatai, amelynek végén mindig egy embernek távoznia kell. Merthogy ez is egy egyfajta valóságshow, amelyet a tévé is közvetít. A versenyzők hol csapatban dolgoznak, hol külön-külön állítanak össze menüt, hol túrázó társaságra kell főzniük, hol esküvői násznépre borkorcsolyákat kreálniuk. Érdekes volt olvasni, hogyan készülnek az egyes feladatokra.
A verseny házigazdája egy 9 hónapos terhes asszony (Fenella) és a férje (Rupert). Az ő házukban és istállójukban szállásolják el az emberek egy részét. Persze mondanom sem kell, hogy a gyerek közben megszületik. Zoe meg mindenhol ott van, segédkezik. A könyvben van kb. 100 olyan oldal, ami nem is a versenyről szól, hanem a szülés-keresztelő-nagyszülők a téma... szóval akár ki is maradhatott volna - vagy akkor kevés lett volna az oldalszám? Mindenesetre én már nagyon vártam, hogy visszatérjünk az igazi cselekményre.
Aztán ott a szerelmi szál, ez sem lett volna rossz, de valahogy mégsem volt az igazi. Mint tudjuk, Zoe kissé összegabalyodik az egyik zsűritaggal. De ez a szerelmi szál iszonyú sablonos és kiszámítható volt! Tipikus: titkolják, a gonosz Cher be akar kavarni, majd kiderül Gideon le nem zárt múltja... és persze a végén ott az egymásra találás, a happy end.

Szóval ezt a könyvet csak annak ajánlom, aki nagyon unatkozik a nyáron, vagy jó kajákról szeretne olvasni (ez esetben a felesleges oldalakat nyugodtan lapozza át).
Őszintén: a Hív Amszterdam című regényen kívül nekem nem nagyon jött be más Katie Ffordtól.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom
2 megjegyzés
Olvasd csak tovább

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább