Ugrás a fő tartalomra

Anna Ekberg: Bomlás

Anna Ekbergtől korábban a Kétség című könyvet olvastam (ITT írtam róla), így kíváncsi lettem a Bomlásra is, lévén sejtettem, hogy thrilleres-rejtélyes lesz. (Mellesleg egy futónőt gyilkolnak meg, rögtön úgy kezdődik - ez célzás, gondoltam, lévén jómagam is rendszeresen futok.)

A regény alaptémája a félrelépés a házasságban.
Leonora és Chrisian látszólag tökéletesen élnek, ráadásul elég nehéz éveken vannak túl, de közös erővel és önfeláldozással felnevelték beteg fiúkat, Johant. Ám egyszer csak kiderül, hogy a férfinek szeretője van! A megalázott feleség ekkor határozottan eldönti, hogy ő bizony nem fogja elengedni a férjét, és ennek érdekében mindent megtesz, még meg is fenyegeti, hiszen - múltbéli események miatt - simán börtönbe tudná juttatni a férfit. Majd 
Christian hirtelen felindulásból szörnyű tettre szánja el magát - amit később olyannyira megbán, hogy vezekelnie is kell miatta. 
A történet kibontakozása érdekes. Egyrészt két szálon fut: az E/3 elbeszélő mellett Holger, az idős rendőrnyomozó meséli el felnőtt gyerekeinek a történetet, mivel a mai napig nem tudta bebizonyítani a gyilkosságot. Másrészt Leonora személyisége is egyre jobban kibontakozik, és bár az elején ő volt a szegény, megcsalt áldozat, később már azt kívántam, bár Zeniat választaná a férfi, és lelépnének jó messzire. (Sőt, Leonoranak is van ám egy régi titka, őt sem kell tehát félteni.) 

A regény izgalmas, végig fenntartja a figyelmet. Bár vannak benne kitérők Holger életével kapcsolatban is, ami alapból nincs összefüggésben a sztorival, de ez nem volt baj. A befejezése viszont... nekem nagyon nem tetszett, egy nagy baromság volt (bocsánat a kifejezésért), nem értettem, miért így kellett lezárni, ezer más variáció lehetett volna a "megoldásra".


A végére egy érdekesség az "írónőről". Anna Ekberg egy álnév, oké, ez alapjában nem újdonság az alkotói világban, viszont ez a női név valójában két férfit, egy dán szerzőpárost takar! Anders Ronnow Klarlund filmrendező, forgatókönyvíró és Jacob Weinreich forgatókönyvíró bújik meg a név mögött. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább