Ugrás a fő tartalomra

Anna Ekberg: Kétség

Nagyon felkeltette a figyelmemet  ez a regény a hátoldalán olvasható ajánlója alapján. Eszerint egy Louise nevű nőről, aki író szerelmével él együtt egy kis szigeten, kiderül, hogy ő tulajdonképpen nem is Louise! Hanem egy eltűnt, Helene nevű családanya, férjjel, két gyemekkel, aki egy fejsérülésnek köszönhetően elveszítette emlékezetét.

Innen indul a történet, hogy a férj megtalálja őt a kis szigeten, ahol egy kávézót vezet, és egyáltalán nem emlékszik előző életére. Helene a rendőrségi kihallgatás után nyomozni kezd, ki is ő és mi is történhetett. Ám egyre furcsább és sötétebb dolgok derülnek ki, mind családjáról, mind a Söderberg cégről, ahol tulajdonosként-vezetőként dolgozott. Közben veszélyben érzi magát, mert valaki követi, illetve mintha férje is titkolna előle valamit, és azt akarná, ne jöjjön rá a múltra.

Két szálon fut a történet, ugyanis közben Joachim, az író, Louise-Helene szerelme is nyomozni kezd - az állítólagos Louise után. A nyomok az ő esetében is egy elég megdöbbentő helyre vezetnek, és az ő élete is veszélybe kerül.

Könnyedebb, izgalmas történetre számítottam, hiszen annyian írtak már az amnéziáról, ám ez annál több. Kicsit hozza a skandináv krimik szövevényes világát, és nem csupán család, szerelmi szál áll a háttérben, hanem politika, hatalom, pénz, múltbéli történelmi események és gyilkosságok.

- SPOILER -
A végefele az izgalmak szerintem kicsit már túlzsúfoltak voltak (ld. tó-búvár-holttestek, illetve Joachim esetében a tűz - egyébként a dán festővel kapcsolatban én is szinte rögtön sejtettem azt a szörnyűséget, vagyis, hogy mi lehet a festménye "alapja")...

Ezek után, akinek kedve van, olvassa el, mert ahogyan a könyv borítója is hirdeti:
Szövevényes és izgalmas történet családról, pénzsóvárságról, hazugságokról, gyilkosságról és a mindent felülmúló szerelemről.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább