Ugrás a fő tartalomra

J. P. Delaney: Játssz velem! - Believe Me

 
A lány a múltból
szerzőjének új műve. Mivel a korábbi regény is tetszett (itt írtam róla), ezért is vettem ki gyorsan a könyvtárból ezt a könyvet is. Rejtélyes, thrilleres, "több csavaros" történet ez is, bár más az alapkoncepció.

Adott egy fiatal lány, Claire, aki bevándorlóként, zöld kártya nélkül jött át az USA-ba Angliából. Színésznőnek tanul, de emellett meg kell keresnie a betevő falatot is. Kap egy furcsa ajánlatot egy válóperes ügyvédi irodától, miszerint színésznőként el kell játszania a csábítót, és ily módon csalfa férjeket kell lelepleznie. Igenám, de az egyik esetben egy gyilkossági ügy felderítése is a "feladat". Innen indulnak az izgalmak.

A történetben nagy szerepet kap Baudelaire költészete és A romlás virágai kötet versei. Szorosan összefügg szerepekkel, nőkkel, gyilkossággal.

Ahogyan haladnak az események, jönnek sorra a fordulatok. Lehet, hogy Claire-nek nem is a gyilkost kell lelepleznie, hanem őt akarják leleplezni? Lehet, hogy ő maga nem is a csali, hanem az áldozat, akire vadásznak? Vajon meddig mehet el egy színész a szerepében? Mikor tudja magáról, hogy megjátssza magát, és mikor hiszik azt, hogy megbolondult? Néha már Claire sem tudja, mi az igazság saját magával kapcsolatban.
Patrick, a főszepelő férfi szerepe is "kettős". Róla is nehéz eldönteni, valójában ki is ő, meg lehet-e bízni benne.

Még a regény végefele is történik egy csavar (és ezzel együtt újabb izgalmak). Ahogyan olvassa az ember  a fejezeteket - amelyek néha csupán párbeszédekből állnak -, folyamatosan jönnek elő az újabb képkockák és ezáltal változnak meg a szereplők, illetve az eddigi történések is.
Izgalmas könyv tehát ez is, bár nekem volt benne egy-két olyan fordulat, ami nem tetszett, de összességében azért jó kis (lélektani) thriller.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább