Ugrás a fő tartalomra

J. P. Delaney: A lány a múltból / The Girl Before

Te beköltöznél egy olyan házba, amely ultramodern, mindennel felszerelt, maga a tökéletes lakhely, ráadásul mindezt fillérekért; cserébe viszont vaskos szerződést kell aláírnod, furcsa szabályokat elfogadnod és szigorúan betartanod őket?
A Folgate Street egyes szám pont ilyen, igaz, nem mindenkit válhat bérlővé, mivel ahhoz még egy személyes "interjún" is meg kell felelni. Aki meg végül beköltözhet, sem biztos hogy jól jár.

A történet két szálon fut.
Emma - a múlt.
Ő eredetileg Simonnal költözik be, egy számára sokkot okozó esemény (betörés) után, és reméli, hogy az új, szigorúan őrzött-védett házban biztonságban lesz. Ő a lány a múltból.
A másik nő, Jane - a jelen.
Ő kisbabája elvesztése után szeretne itt új életet kezdeni. Ebben párhuzamos a két szereplő sorsa, hogy mindketten egy "tragédia" után lesznek a ház lakói. A két nő ráadásul külsőleg is nagyon hasonlít egymásra.
Jane eleinte jól érzi magát, főleg, hogy a titokzatos építésszel, Edwarddal is viszonyba keveredik. Ám ahogy feldereng a múlt, és az Emmával kapcsolatos, különös dolgok, magánakcióba kezd, mert ki akarja deríteni az igazságot "elődjéről", és mindenről, amit a Folgate Street egyes szám rejt.

A múlt és jelen váltakozó fejezeteiből mozaikként kezd összeállni a kép, mindig újabb és újabb részletek jönnek elő. Aki szereplő áldozat volt, arról kiderül, hogy valóban ő okozta a bajt, segítő emberről pedig épp az ellenkezőjét tudhatjuk meg.

SPOILER Őszintén én eléggé ledöbbentem, mikor kiderült, hogyan is zajlott valójában az "erőszakos betörés", nem gondoltam volna, hogy Emma ilyen. Edward Monkfordot is lehet, hogy félreismertem, őt hittem a "gonosz zsarnoknak", bár azért ő sem volt az a túl pozitív személy. Jane végső döntésének viszont örültem. SPOILER VÉGE

Vajon mi vár Jane-re? Ugyanaz, mint Emmára? Biztos jó dolog kutakodni a múltban?

Egy biztos, és ezzel meg is válaszolom az első kérdésemet, én nem költöztem volna be a házba: kinek kell, hogy szabályozva legyen az élete, mindenhonnan megfigyeljék, büntessék, ha szabályt szeg, és meghatározzák azt is hogy milyen tárgyakat vihet be, mit hova tehet, mit csinálhat a négy fal között.
De ehhez a regényhez kellett ez az "alap", meg az olyan típusú, írányítható nők, akiknek ez tetszik: nemcsak a ház, hanem Edward is.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább