Először olyan 16-17 éves koromban került kezembe Anne története, egy kedves barátnőmtől kaptam kölcsön a könyvet. Hamar elolvastam, nagyon tetszett a vöröshajú lány története, annak minden bájával, bajkeverésével, örömével és bánatával együtt. A címszereplő, Anne (szigorúan e-vel a végén!) egy árvaházból kerül Avonlea-be egy idősödő testvérpárhoz. Marilla és Mathew eredetileg kisfiút szerettek volna örökbefogadni, helyette egy lány kaptak, akinek ráadásul vörös a haja! Anne romantikus, ábrándozó, naivan lelkes és rengeteget beszél. A házaspár végül úgy dönt, nem küldök vissza az árvaházba, hanem "megtartják" - és innen indulnak Anne kalandjai. Igen, kalandok, ugyanis a hebrencs, 11 éves kislány folyton belekeveredik valamibe, sokszor akaratán kívül. Ilyen, mikor új barátnőjét, Dianát megkínálja málnaszörppel, vagy ahogyan az iskolában helyreteszi a vele gúnyolódót, vagy (a kedvencem) amikor befesti a haját... a háztartási teendőkben is igyekszik, több-kevesebb sikerrel