Ugrás a fő tartalomra

L. M. Montgomery: Anne otthonra talál

Először olyan 16-17 éves koromban került kezembe Anne története, egy kedves barátnőmtől kaptam kölcsön a könyvet. Hamar elolvastam, nagyon tetszett a vöröshajú lány története, annak minden bájával, bajkeverésével, örömével és bánatával együtt.

A címszereplő, Anne (szigorúan e-vel a végén!) egy árvaházból kerül Avonlea-be egy idősödő testvérpárhoz. Marilla és Mathew eredetileg kisfiút szerettek volna örökbefogadni, helyette egy lány kaptak, akinek ráadásul vörös a haja! Anne romantikus, ábrándozó, naivan lelkes és rengeteget beszél. A házaspár végül úgy dönt, nem küldök vissza az árvaházba, hanem "megtartják" - és innen indulnak Anne kalandjai. Igen, kalandok, ugyanis a hebrencs, 11 éves kislány folyton belekeveredik valamibe, sokszor akaratán kívül. Ilyen, mikor új barátnőjét, Dianát megkínálja málnaszörppel, vagy ahogyan az iskolában helyreteszi a vele gúnyolódót, vagy (a kedvencem) amikor befesti a haját... a háztartási teendőkben is igyekszik, több-kevesebb sikerrel.
Ahogy telik múlik az idő, úgy lesz nagylány Anne-ból, úgy válik a Zöldmanzárdos ház részéve, amelybe már érkezésekor beleszeretett. A könyv végére pedig igazi felnőtté válik és komoly döntést hoz.

Tetszett a könyv most is, hangulatos, teljesen bele tudtam élni magam az adott korba, Anne helyzetébe, még így felnőtt fejjel is olyan bűbájos volt olvasni, mint tizenévesként. A regénynek további részei is vannak (Anne az élet iskolájában, Anne válaszúton stb.). Sőt, filmsorozat is készült belőle, amelyből emlékeim szerint láttam is pár részt annak idején, de kevésbé maradt meg bennem, mint a klasszikus regény. Talán meg kéne néznem? 

A könyvet viszont szívből ajánlom mindenkinek! Mert ahogyan a moly-os ajánló is írja:
A vörös hajú árva könnyes-vidám története világszerte rabul ejtette az olvasókat. Lucy Maud Montgomery életműdarabjának feledhetetlen darabja.

L.M. Montgomerytől a Váratlan utazást olvastam, amely hasonló stílusú és hasonlóan bájos, itt írtam róla.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább