Ugrás a fő tartalomra

Wass Albert: Elvész a nyom

 "Azt mondtam, ugye, hogy a vén Hiribi évekig tagadta azt, hogy van Isten. Azért, mert a fiai meghaltak. De amikor látta, hogy egy evező nélküli csónak, amit hat gyerekekkel leragadott a víz, megállt a vízesés fölött, ott ahol nem volt semmi, ami megakassza és addig állt ott, amíg mind a hat gyereket kimentették: akkor az öreg Hiribi arra gondolt, hogy talán mégiscsak van Isten, mindössze ő nem találkozott még vele. Nos tehát ez a vén Hiribi elhatározta, hogy végére jár a dolognak. Tudni akarta, hogy van-e Isten, vagy nincs. Nem csak hinni, hanem tudni. Fogta magát és beült egy másik csónakba, eldobta az evezőt és hagyta, hogy sodorja a víz a csónakot..."

Mivel A funtineli boszorkány nagyon tetszett Wass Alberttől, úgy gondoltam, folytatom a sort további írásaival. (Köszönet kedves kolléganőmnek, aki sorra adja kölcsön nekem a könyveket!)

Az Elvész a nyom című regény komoly vallási kérdést feszeget: Létezik-e Isten? Történik ugyanis (és ez az egész könyv kiindulópontja), hogy Erdélyben, egy nyári táborban, hat tizenéves fiú ellop egy csónakot, amelyet egy vízesés felé sodor az ár! Ám valamilyen különös oknál fogva a csónak a vízesés tetején "fennakad", és csak miután kimentik mind a hat fiút, zuhan le a mélybe. A faluban szolgáló papnak ez épp elég bizonyíték, hogy Isten valóban létezik. Ám van, aki kételkedik ebben (Hiribi).

Közben évek telnek el, kitör a második világháború, és a pap, aki épp Amerikából tér haza a lepusztult Európába, fejébe veszi, hogy megkeresi ezt a hat (már felnőtt) embert. 
Innen indul a regény, és minden egyes fejezet egy-egy élettörténetet mesél el. Mindenki máshol és más körülmények között élt és dolgozott, ám a háború mindannyiukat megviselte. Nekem a legjobban A művész, valamint A bankár című fejezetek tetszettek, talán mert ezek több szálon össze is kapcsolódnak. Volt olyan életút, amely kicsit szürkébbre sikeredett (A politikus), a többihez képest ez nem volt annyira kidolgozva szerintem.
Persze minden fejezet végén megjelenik a pap, és az emberek szépen sorban felkerülnek a vonatra. Vajon mi történik velük, hogyan folytatódik a sorsuk, miért kellett újra találkozniuk? Hová visz ez a vonat? És mi a pap sorsa?
Minden kiderül a regény utolsó fejezetéből, és utána komolyan elgondolkodhat rajta az ember, hogy mi miért történik, és valóban létezik-e, aki "irányít" minket.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább