Ugrás a fő tartalomra

Niccoló Ammaniti: Magammal viszlek


Azért kezdtem el olvasni ezt a könyvet, mert nagyon tetszett az író Én nem félek című regénye (arról itt írtam). Bár az elején azt éreztem, a korábban olvasott könyv jobb, vagyis izgalmasabb volt, egy-két apróságot leszámítva (ld. később) ebben sem csalódtam. Mondjuk nem is lehet a két könyvet összehasonlítani. Talán az a hasonlóság bennük, hogy a Magammal viszlek-ben az egyik főszereplő szintén egy (vesztes típus) iskolás kisfiú.

A Magammal viszlek hovatovább horrorisztikus elemektől sem visszariadva telíti izgalommal a párhuzamos szálakon futó történeteket, melyek középpontjában ezúttal is egy gyerek, a poros falujából elvágyódó, jobb életről álmodó, de "lúzerségével" küszködő tizenkét éves Pietro áll. A regény másik főszereplője egy öregedő "latin lover", Graziano, aki épp véget vetne nemzetközi haknizenészi pályafutásának egy diszkópipi oldalán. De amiként Graziano sorsa is másként alakul (röhejes figurából lassan tragikus hősféleséggé válik), Pietro útja is elkerülhetetlenül visz a saját végzete felé. Mire pedig sorsuk – e két, egymástól amúgy oly végletesen különböző regényalak sorsa – keresztezi egymást, valamilyen értelemben a végzetük is közös lesz.

Mint ahogy a fenti ajánlóban is olvasható, két fő szálon fut a történet. Mindkét szereplő egy kicsit vesztes típus. Kíváncsi voltam, hogyan találkoznak össze, hogyan kereszteződik életútjuk. Nagy találkozásra ne számítson senki (bár a kisfiú szemszögéből nézve lehet, hogy az volt), de előbb-utóbb összefutnak egy rövid időre.
Kiemelnék egy harmadik főszereplőt is, ő Flora Palmieri, a kisfiú tanárnője, neki is elég fontos szerepe van a regényben.

Ami kicsit zavarossá tette nekem a történetet, az az, hogy néha össze-vissza ugrál időben, és rengeteg kitérő és mellékszál van benne, olyanok is, amelyeknek a történet alakulása szempontjából csak csekély jelentősége van (szóval ki is maradhatott volna akár).

Nem egy vidám regény. Egyrészt látni a kisfiú befolyásolhatóságát, gyengeségét, akit ezáltal kihasználnak és bajba sodornak társai, másrészt figyelemmel kísérni a nagy nőcsábász kiöregedését.

Ahhoz képest, hogy sok mellékszál és részletezés van a könyvben, a lezárása nagyon elkapkodott. Grazianóval mi lett azután? Engem ez is érdekelt volna.
Mert a kisfiú sorsa kiderül a regény végén olvasható levélből, amelyet gyerekkori szerelmének, Gloriának ír, s amelynek utolsó két szava a regény címe, vagyis: magammal viszlek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Veréb Emese: A Happy End után

Veréb Emesét a Segítség, már megint egy gyökérrel járok! könyvéről ismerhetjük. Nemrégiben újabb regénye jelent meg A Happy End után címmel. Elsőre az ember azt gondolhatná, hogy ez az előző történet folytatása, ám nem. Teljesen más szereplők, teljesen más környezet, teljesen más felépítés és koncepció. Kicsit romantikus, kicsit időutazós, természetesen a humor sem hiányozhat belőle, ugyanakkor igencsak elgondolkodtató és komolyabb kérdéskört is feszeget. Megváltoztatható múlt, elkerülhetjük a sorsunkat? Vagy bármit teszünk, mégis csak bekövetkezik az, aminek be kell következnie? Hogy miről is van szó? Kisha Raids egy teljesen átlagos lány. Évekkel ezelőtt balesetet szenvedett, amiben elveszítette emlékei nagy részét. Később valamilyen különös csoda folytán lehetősége adódik újraélni azokat, és ráébred a történtek szomorú okára is. Kishának tehát - és ezzel remélem nem árulok el nagy titkot - sikerül visszajutnia a múltjába, az elfeledett emlékei közé. Ahogyan újból

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len