2010. július 20., kedd

Niccoló Ammaniti: Én nem félek


Na, hát ez az a könyv, amit egyszerűen nem lehet letenni!
Lebilincselően izgalmas olvasmány egy kilenc éves kisfiú (Michele) szemszögéből elmesélve. Az ember, miközben olvassa, átérzi a fiú félelmét: a felnőttek titkos világától, a gonosz szörnyektől, akikben még egy gyermek hinni tud (óriások, emberevő disznók), és persze a döbbenetes felfedezéstől.

Mert mi is az alaptörténet?
A történet egy közelebbről meg nem határozott aprócska dél-olaszországi faluban és környékén játszódik 1978 kegyetlenül forró nyarán. Egy napon az egyik gyerek, Michele iszonytató felfedezést tesz egy határszéli elhagyatott, omladozó ház pinceüregében. Annyira megrémül attól, amit – jobban mondva akit – talál, hogy el sem meri mondani a társainak. Az apjával szeretne róla beszámolni, de az sosem ér rá: kamionos, sokat van úton, mindig fáradtan tér haza.
Michele titokban vissza-visszatér az üregbe. Rémületén felülkerekedik a segíteni akarás. Egyre bátrabb, egyre találékonyabb, egyre céltudatosabb. De közben otthon is furcsa dolgok történnek. És szörnyű történet dereng fel Michele előtt, melyhez éppenséggel a saját családjának is köze van.

Számos kérdést vet fel a könyv, amely a kisfiú számára óriási teher és óriási vívódás. Vajon sikerül leküzdenie a félelmet? Mi az erősebb, az apának tett eskü (nem megyek oda vissza soha többé), vagy az újdonsült
barátnak tett ígéret? Mivel árt többet neki, illetve saját magának? A családja a fontosabb, akikben döbbenetesen csalódott, mert belekeveredtek ebbe az ügybe, vagy a saját igazságérzete?

A történet az izgalmak mellett élethű képet ad a pár házból álló kis falu szegénységéről, az együtt bandázó gyerekek csínytevéseiről, versengéseiről (aki utoljára ér fel, az büntetést kap), a bőrödön érzed a tikkasztó nyári hőséget (jó, pont a legnagyobb kánikulában olvastam, szóval rám még életszerűbben hatott), érzed a búzamező illatát, a gödör nyirkos bűzét... stb., hogy csak néhány példát említsek.
Az utolsó oldalakon pedig együtt ver a pulzusod Michelé-vel és hasogat a fájdalom a lábadba... számomra legalábbis megszűnt a külvilág, mintha nekem kellett volna kijutnom onnan... (Többet nem árulhatok el, tessék elolvasni!)

Azért icipici hiányérzetem maradt a könyv végén: egy-két dologra még fény derülhetett volna. Vagy ezek a rejtélyek sosem derültek ki a kisfiú számára, és mivel ő meséli a történetet, ezért nem tudhattuk meg mi sem?

A könyvből film is készült Nem félek címmel, utána nézhettek pl. a port.hu oldalon, klikk ide.


Niccoló Ammaniti magyarul megjelent könyvei még: Ahogy Isten parancsolja, Magammal viszlek (ez utóbbit már be is szereztem).
Honlapja: http://www.niccoloammaniti.it

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Veronica Roth: A beavatott

Kolléganőmtől kaptam kölcsön ezt a könyvet, ő az egész trilógiát olvasta, nekem elég volt az első rész. A borítószövege alapján nekem oly...