Ugrás a fő tartalomra

Zichó Viktor: Csoma útján két keréken

Könyvbemutatón jártam még augusztus elején, melyet a Pannónia Könyvtár szervezett Balatonalmádiban, a Wesselényi strandon található ún. Strandkönyvtárban. Itt ismerkedtem meg Zichó Viktor könyvével és kalandos utazásával. Viktor két keréken, azaz konkrétan egy fekvőbiciklin végigjárta Kőrösi Csoma Sándor útját Magyarországról indulva egészen Indiáig.
Mint a vetítéssel egybekötött előadásán is megtudhattuk, útja során mindig akadtak kisebb (és nagyobb) gikszerek, Pakisztánban még börtönbe is került, ám ő mindvégig kitartott, csak egy cél lebegett a szeme előtt: eljutni a nagy kutató sírjához, megtisztelve ezzel őt indulásának 200. évfordulója alkalmából.
A másfél órás, kellemes hangulatú bemutató után természetesen a könyvet is megvettem és dedikáltattam a 12 éves lányomnak, aki szintén nagy érdeklődéssel hallgatta a nem mindennapi élményeket.
Úgy kezdtem (kezdtünk, mert lányommal ketten olvassuk párhuzamosan) neki az olvasásának, hogy a történések aprócska darabjait már ismertük.

A könyv részletesen beszámol az utazás minden egyes pillanatáról, kezdve az expedíció megtervezésétől. Majd, ahogyan végighalad az egyes országokon, megismerhetjük az ottani viszonyokat, életkörülményeket. Összességében mindenhol kedves emberekkel találkozott, sokan megvendégelték vagy befogadták egy-egy éjszakára, ám sajnos ennek az ellenkezőjével is szembesülnie kellett néha. Főleg a rendőrök voltak azok, akikkel kölcsönösen "nem bírták egymást" - ezt az előadásán is említette.
Viktor minden helyzetben feltalálta magát, számos vicces(nek tűnő) sztorit olvashatunk, megtudhatjuk például, hogyan csempésszünk át drónt a határon. Azt azért tegyük hozzá, nem mindennapi, ami bevállalt, mert ismeretlen tájakon, veszélyes országokban, kiszámíthatatlan körülmények között, sokszor hóban-fagyban-szélben kellett haladnia, és nem mindig aludt ám háznál vagy szálláshelyen, gyakran bizony a legcudarabb időben is sátoroznia kellett.
Összesen tizenegy hónapot volt úton, ebből - mint említettem - pár hetet börtönben töltött, pár hetet meg kényszerből egy igencsak lepukkant kórházban - az épp akkor megjelenő, és a média hatására nagy félelmet keltő covid-19 vírus miatt. (Amúgy tipikus példa itt is, hogy mindig a külföldi a bűnbak!)
Szerencsére a sok viszontagság után, a végén álruhában rejtőzve, elérte úticélját - a küldetés teljesítve!

A könyv 47 fejezetből áll, mindegyikhez színes képek tartoznak a hátsó oldalakon (ezeknek egy részét láttuk is a vetítésen). Kisbetűs, de ez ne zavarjon senkit, gyorsan olvasható, érdekes, leköti a figyelmet (még a kamaszlányét is). Idézetek is találhatók benne Kőrösi Csoma Sándor beszámolóiból.
Magánkiadásban jelent meg, ITT tudjátok beszerezni.
Amit még figyelmetekbe ajánlanék, az Zichó Viktor Youtube-csatornája, IDE kattintva éritek el (az expedícióról is van sok kis videó), és természetesen a Facebook-on és az Instagramon is megtaláljátok.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább