Ugrás a fő tartalomra

Rita Falk: Sertésfej al dente

Végre a "kimaradt" kötetet is sikerült megszereznem. Rita Falk népszerű, humoros, német krimisorozatának ugyanis ez a 3. része - annak idején a 2. után valahogy a 4. került a kezembe, de nem baj, mert a nyomozós szál minden regényben más és más.

Mert miről is szól a könyv?
Moratschek bíró elítél egy gyilkost, aki aztán megszökik a börtönből, és halálosan megfenyegeti az őt elítélő férfit: egy levágott disznófejet tesz az ágyába! De ez csupán az egyik ilyen jelzés, mert a bűnöző nem adja fel, újabb ás újabb fenyegetések következnek. A bíró pedig annyira megijed (hozzáteszem, valahol jogosan), hogy Franz nyomozó házában keres menedéket. Nos, aki ismeri a családi hátteret, tudja, hogy kedvenc rendőrünk lakhelye amúgy is kaotikus, hiszen ott a Nagyi, a füvező és Beatlest hallgató Papa, és ha ez nem lenne elég, most is felbukkanak a rokonok a kisbabával. Na és Susi? Ő még Olaszországban van az állítólagos szerelménél, és sejteni lehet, hogy Franz nagy nehezen elindul utána (vagy érte), persze nem egyedül, hanem a problémás kis csapatával, vagyis  családjával. Közben a gyilkost még mindig körözik, sőt, a bírót csapdába is csalják. Vicces jelenet volt, hogy a tulajdonképpen félelmetes helyzetet (é. túszejtés) hogyan oldja meg egy pizzarendeléssel főhősünk - aki csapot-papot, akarom mondani családot és alvó Susit hátrahagy, mert hívja a munka.

Ennyi előzetesből is láthatjátok, hogy ez a könyv is jópofa és humoros. Megint sok az egyéb szál és a kitérő, de aki olvassa Rita Falk könyveit, az tudja, hogy nem csak a nyomozásról szólnak az írásai: kb. fele-fele arányban van benne a krimi-szál és  a családi- és magánéleti kavarodások.

Ennek a múltkori posztnak a végén összegeztem az eddigi részeket - most már tényleg csak a "húskenyeres" van hátra azok közül, amik eddig megjelentek magyarul.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább