Ugrás a fő tartalomra

Lucy Foley: Vadászparti

Már a regény helyszíne adott egy gyilkossághoz: valahol fent a skót hegyekben áll egy kunyhó, amelyet a nagy havazás teljesen elzár a külvilágtól. Ide érkezik Londonból egy szilveszterező társaság, akik korábban együtt jártak az elit oxfordi egyetemre. A karakterek jelleme, stílusa is meghatározó: van köztük kívülálló, szőke bombanő, jelentéktelen lány, kisbabás pár. Rajtuk kívül csak Doug a vadőr, a segédei, és egy furcsa, izlandi pár van jelen.

Már a vonatúton érezni lehet, hogy a társaság bizonyos tagjai közt feszültség lesz, és ezt később hiába próbálják féktelen bulizással, ivással elfojtani, a levegő végig izzik, és nem csupán a néha rémületet keltő környezet miatt.

Minden fejezetet más szereplő mesél el, de ez nem zavaró, könnyen összeáll a kép. Nem csupán a jelenben játszódik, hanem a múltba is betekintést nyerhetünk, és igazából erre épül az egész regény: egy (volt) baráti társaság, akik az egyetem óta elég sok mindenben megváltoztak, és szinte senki sem az, akinek mutatja magát, szinte mindenkinek van egy apró titka. A regény felétől már elkezd körvonalazódni a gyilkos és az áldozat személye - persze ebben is van csavar, mert több féle-fajta konfliktus is kering a levegőben, nem beszélve a kívülálló személyekről.
Ugyanis - bár a regény úgy indul, hogy megtalálják a fagyott vízesésnél az eltűnt "vendéget", természetesen holtan -, az nem derül ki, hogy ki a gyilkos és ki az áldozat. Ahogyan közeledünk a végzetes eseményhez, úgy törnek felszínre a sérelmek, derülnek ki az elhallgatott titkok.

Érdekes, hogy sokan lehúzták ezt a regényt. Oké, hogy nem egy szövevényes svéd krimi, de szerintem nem rossz, én kb. egy nap alatt kiolvastam, annyira vártam, hogy mi fog ebből kisülni. A végére pedig nem is pont a thrillerrel kapcsolatos gondolataim támadtak, hanem az jutott eszembe, hogy huszonéves egyetemistaként mennyivel másképp látjuk a társainkat, a feltételezett barátainkat, és lehet, hogy csak később, túl a harmincon derül ki, hogy valójában ki milyen, amit korábban nem vettünk észre.
Talán a regény címe megtévesztő csak, mert olyan, mintha vadászokról, vadászatról szólna (oké, az is van benne mellékszálként, ld. szarvasvadászat, de alapból nem erre épül a sztori). Nekem azért tetszett.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább