Már a vonatúton érezni lehet, hogy a társaság bizonyos tagjai közt feszültség lesz, és ezt később hiába próbálják féktelen bulizással, ivással elfojtani, a levegő végig izzik, és nem csupán a néha rémületet keltő környezet miatt.
Minden fejezetet más szereplő mesél el, de ez nem zavaró, könnyen összeáll a kép. Nem csupán a jelenben játszódik, hanem a múltba is betekintést nyerhetünk, és igazából erre épül az egész regény: egy (volt) baráti társaság, akik az egyetem óta elég sok mindenben megváltoztak, és szinte senki sem az, akinek mutatja magát, szinte mindenkinek van egy apró titka. A regény felétől már elkezd körvonalazódni a gyilkos és az áldozat személye - persze ebben is van csavar, mert több féle-fajta konfliktus is kering a levegőben, nem beszélve a kívülálló személyekről.
Ugyanis - bár a regény úgy indul, hogy megtalálják a fagyott vízesésnél az eltűnt "vendéget", természetesen holtan -, az nem derül ki, hogy ki a gyilkos és ki az áldozat. Ahogyan közeledünk a végzetes eseményhez, úgy törnek felszínre a sérelmek, derülnek ki az elhallgatott titkok.
Érdekes, hogy sokan lehúzták ezt a regényt. Oké, hogy nem egy szövevényes svéd krimi, de szerintem nem rossz, én kb. egy nap alatt kiolvastam, annyira vártam, hogy mi fog ebből kisülni. A végére pedig nem is pont a thrillerrel kapcsolatos gondolataim támadtak, hanem az jutott eszembe, hogy huszonéves egyetemistaként mennyivel másképp látjuk a társainkat, a feltételezett barátainkat, és lehet, hogy csak később, túl a harmincon derül ki, hogy valójában ki milyen, amit korábban nem vettünk észre.
Talán a regény címe megtévesztő csak, mert olyan, mintha vadászokról, vadászatról szólna (oké, az is van benne mellékszálként, ld. szarvasvadászat, de alapból nem erre épül a sztori). Nekem azért tetszett.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése