Ugrás a fő tartalomra

Emma Stonex: A torony őre

A torony őre rejtélyes, igaz történetre épülő regény, melynek kiindulópontja, hogy 1972 szilveszterén három ember megmagyarázhatatlan módon eltűnt egy világítótoronyból, ahol szolgátatot teljesítettek. Húsz évvel később, 1992-ben  egy regényíró meg szeretné írni a különös történetet, emiatt felkeresi a volt feleségeket: Helent, Jennyt és Michelle-t. A nők közül nem mindenki fogadja szívesen - mintha valamit titkolnának, vagy a férjeik munkahelye kényszeríti őket hallgatásra? 

A regény két idősíkon fut. A múltban aprólékosan megtudhatjuk, hogyan is éltek és doloztak az őrök a nem mindig barátságos tengeren, egy toronyban összezárva, messze családjaiktól és a civilizációtól. Mit ettek, hol aludtak, mikről beszélgettek, hogyan és miket üzentek feleségeiknek. A múltjukra is fény derül: mindannyiuknak van ugyanis "sötét foltja", legyen az bűncselekmény, gyász vagy megcsalás. Sőt, misztikus elemek is felbukkanak a műben. (Mondjuk már az eltűnés is misztikus, lévén a torony belülről zárva volt, meg volt terítve vacsorához, és mindkét falióra pontban 8:45-kor állt meg.) A jelennel együtt áll össze a teljes "kép", és bár nagy kicsengést ne várjon senki, végig olvasmányos, és a sok visszaemlékezés, "lelkizés" mellett is fenntartja a figyelmet.

Fontos még tudni (le is van írva a végén), hogy bár a regény alapja igaz, az egész feldolgozás csupán a fantázia szüleménye. Utánakeresve EZT a cikket találtam az eredetileg 1900-ban történt eltűnésekről. Nem csoda tehát, hogy Emma Stonex fantáziáját is megmozgatta az eset.

Kiegészítés: a regény elég népszerű, a könyvtárban alighogy visszavittem, már a pultnál, szinte a kezemből elkérte tőlem egy lelkes olvasó.

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom
2 megjegyzés
Olvasd csak tovább

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább