Érdekes, ez a kötet kevésbé tetszett, mint az előző (Gőzgombóc blues, itt írtam róla.). Talán azért, mert egymás után olvastam őket, vagy mert kevésbé volt érdekfeszítő, mint a korábbi könyv? Nekem a mellékszál, a családi háttértörténet volt az, ami hozzátett egy picit a hangulatához, stílusához. Feltűnik ugyanis Nagyi réges régi szerelme, Paul, aki csak úgy beköltözik a házba, és felbolygatja a kedélyeket.
Rátérve magára a krimire: a mostani gyilkossággal kapcsolatban még Franz nyomozó is gyanúba keveredik, lévén egy nemszeretem rendőr kollégája az áldozat. Akiről döbbenetes (vagy inkább furcsa) dolgok derülnek ki a nyomozás során. (Ez egy kicsit erőltetett volt nekem, főleg a gőzgombócos után, hogy már megint "majdnem" ez a téma, mindegy. Nem akarom ellőni a "poént".) Feltűnik egy csinos prosti nő is, akinek főhősünk sem tud ellenállni, pedig elvileg ott van Susi, akivel rendeződni látszik a kapcsolata.
A végére persze minden kiderül, semmi extra fordulat nincs benne. Lezárásként történik még egy szomorú esemény is, illetve Franz nyomozó kitűntetést kap, körülbelül ez a regény kicsengése.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése