A Vértestvérek után félve vágtam bele Jane Corry ezen regényébe, lévén a moly-os vélemények közt olvastam, hogy ez gyengébbre sikerült. Nos, nálam egy kategória volt a két könyv, nem éreztem rosszabbnak az előzőnél (de jobbnak sem).
Amit még elöljáróban leírnék, hogy az előző regény után talán az tűnt kicsit ismétlés-szerűnek, hogy itt is fő szerepet kap a börtön, mint helyszín, csak itt a nem a művésztanár, hanem fogvatartott és korábbi börtönőr személyén keresztül pillanthatunk be a falak mögé. De mint megtudtam, a szerző valóban jól ismeri a börtönök világát, és számos börtönben dolgozóval készített interjút kutatási célból.
Rátérve a történetre. Vicki aromaterápiás kezelésekkel foglalkozik, és egyik nap megtudja, hogy volt férje, aki egy másik nő miatt hagyta el, eltűnt. Ő is gyanúba keveredik, főleg amiatt, mert sajnos epilepsziája miatt emlékezetkiesése van. A másik szál, a múlt, Scarlett, a kislány, akinek az anyja börtönbe került, ő maga pedig nevelőszülőkhöz.
Ezen a két szálon fut a regény, majd belép a képbe a felnőtt Helen (de sejteni lehet ki is ő). Aztán Vickit gyilkossággal is vádolják (nem a férje miatt), és közben szépen lassan kezd összeállni a múlt, főszereplőnk korábbi tragédiája, munkája, házassága, minden a felszínre kerül, és szép lassan a két elbeszélő szál is összekapcsolódik. Sokáig valóban nem lehet tudni, mi is az igazság, de sejteni lehet, ki az ártatlan, és egy idő után azt is, ki is akart bosszút állni.
A vége természetesen fordulatokban gazdag, talán minden a helyére került. Talán olyan dolog is kiderült, ami plusz csavarnak lehet, hogy nem is kellett volna. A cím is picit megtévesztő, és - SPOILER - csupán a végén derül ki, ki is az a halott ex.
Gyorsan elolvasható könyv, én egy hétvége alatt végeztem vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése