Ugrás a fő tartalomra

Jane Corry: A halott ex

A Vértestvérek után félve vágtam bele Jane Corry ezen regényébe, lévén a moly-os vélemények közt olvastam, hogy ez gyengébbre sikerült. Nos, nálam egy kategória volt a két könyv, nem éreztem rosszabbnak az előzőnél (de jobbnak sem).

Amit még elöljáróban leírnék, hogy az előző regény után talán az tűnt kicsit ismétlés-szerűnek, hogy itt is fő szerepet kap a börtön, mint helyszín, csak itt a nem a művésztanár, hanem fogvatartott és korábbi börtönőr személyén keresztül pillanthatunk be a falak mögé. De mint megtudtam, a szerző valóban jól ismeri a börtönök világát, és számos börtönben dolgozóval  készített interjút kutatási célból.

Rátérve a történetre. Vicki aromaterápiás kezelésekkel foglalkozik, és egyik nap megtudja, hogy volt férje, aki egy másik nő miatt hagyta el, eltűnt. Ő is gyanúba keveredik, főleg amiatt, mert sajnos epilepsziája miatt emlékezetkiesése van. A másik szál, a múlt,  Scarlett, a kislány, akinek az anyja börtönbe került, ő maga pedig nevelőszülőkhöz.

Ezen a két szálon fut a regény, majd belép a képbe a felnőtt Helen (de sejteni lehet ki is ő). Aztán Vickit gyilkossággal is vádolják (nem a férje miatt), és közben szépen lassan kezd összeállni a múlt, főszereplőnk korábbi tragédiája, munkája, házassága, minden a felszínre kerül, és szép lassan a két elbeszélő szál is összekapcsolódik. Sokáig valóban nem lehet tudni, mi is az igazság, de sejteni lehet, ki az ártatlan, és egy idő után azt is, ki is akart bosszút állni.

A vége természetesen fordulatokban gazdag, talán minden a helyére került. Talán olyan dolog is kiderült, ami plusz csavarnak lehet, hogy nem is kellett volna. A cím is picit megtévesztő, és - SPOILER - csupán a végén derül ki, ki is az a halott ex.

Gyorsan elolvasható könyv, én egy hétvége alatt végeztem vele.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább