Ugrás a fő tartalomra

Jane Corry: Vértestvérek

Érdekes, mert több regény is született Vértestvérek címmel, és valahogy már ebből a megnevezésből sejteni lehet, hogy a legtöbb esetben thrillerről van szó.

Mert mi is Jane Corry történetének kindulópontja? Adott két lánytestvér: egyikőjük Alison, aki művésztanárként kap állást egy börtönben! Ő az idősebb. Húga, Kitty - egy korábbi balesetnek köszönhetően - intézetben él, agysérült, kerekesszékben tölti mindennapjait, nem tud beszélni, és sajnos önmagára is veszélyes. A gondolatait viszont annál inkább megismerhetjük, sőt, mint később kiderül, érzelmei is vannak.
Ez a jelen.

A múltban visszaugrunk 15 évet, amikor a lányok és Vanessa, Kitty barátnője - a harmadik fontos gyerekkori szereplő - még iskolások. Ekkor történik egy "szörnyűség", amit mi, olvasók körülbelül a regény felénél tudunk meg. 

Három kislány indul iskolába egy napsütéses, májusi napon. Egy óra múlva az egyikük halott. - olvashatjuk.

A múltból és a jelenből váltva, a két lány szemszögéből áll össze a történet.
Alison élete ráadásul veszélyben van, a börtönben ugyanis megfenyegetik. De Kitty élete is elég fordulatos, köszönhetően az intézet új lakójának.

A regény apró lépésenként tárja fel előttünk a múltat, tűnnek fel sorra szereplők, anya, nevelőapa, helyes fiú, az "Ólomember", a börtön lakói... De vajon ki az, akiben megbízhat a lány, és ki az, aki még nagyobb bajba sodorja? Alison vezekel, hordozza magában a múlt bűneit, titkait, nem is egyet. Kitty pedig nem emlékszik, vagy ha mégis emlékezni kezd, akkor nem tudja kifejezni magát - pedig lehet, hogy ő az, aki tudja az igazságot. Ahogyan regény a vége felé közeledik, úgy lesznek újabb fordulatok - néha már kicsit sok meglepetés is éri az embert.

Szövevényes, gyorsan olvasható, izgalmas mű, nekem tetszett, még ha az elején nehezen is kezdtem bele.

A szerzőről: 
Jane Corry ismert angol újságíró, az Oxford University kreatív írás tanára. bemutatkozó regénye A férjem felesége címmel jelent meg, mely nagyon hamar nemzetköti bestsellerré vált.


Korábban Vértestvérek címmel az alábbi regényt olvastam:
https://koakonyvek.blogspot.com/2011/02/mikael-ollivier-vertestverek.html


Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom
2 megjegyzés
Olvasd csak tovább

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább 
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább