Cecilia Aherntől már több regényt olvastam, amelyek jórészt rejtelmesek, elgondolkodtatóak, vagy éppen romantikusak is voltak.
A lány a tükörben című kis kötet két történetet tartalmaz. Ebben eltér az írónő korábbi írásaitól, hogy nem egy fordulatos nagyregényről van szó, hanem inkább novella-jellegű olvasmányokról.
A címadó történet elején már sejteni lehet, hogy egy régi titok lappang a múltban (ld. 1992-ben kezdődik, onnan indul, aztán tér át a jelenbe, 2010-be), arra viszont nem számítottam, hogy kissé hátborzongató lesz.
A főszereplő Lila az esküvőjére készül, ám közbejön egy váratlan esemény. A tükröktől félő nagymama is fontos szerepet kap a műben.
A másik történet címe: Emlékek teremtője - amit először Emlékek temetőjének olvastam, de itt pont az ellenkezőjéről van szó, vagyis hogy a rég elfeledett, már-már homályos emlékeinket hogyan lehetne teljes egészében visszahozni. Mindezt egy furcsa öregember találmányának köszönhetően. Vajon valóban jó újból átélni ezeket a feledésbe merült érzelmeket, vagy netán megmásítani az emlékeket? (Ld. az első "páciens" esete.)
A novella alapötlete érdekesnek tűnhet, viszont ez az írás nekem annyira nem "jött be"...
A novella alapötlete érdekesnek tűnhet, viszont ez az írás nekem annyira nem "jött be"...
A címadó történetet viszont ajánlom mindenkinkek!
Az egész könyvecskét nagyon hamar el lehet olvasni különben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése