Ugrás a fő tartalomra

Sue Townsend: A ​13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója

Kamaszoknak kötelező olvasmány. Legalábbis ajánlott. Legalábbis a mi sulinkban, hetedik osztályban. Felnőtt fejjel nyilván más olvasni, mintha tizenévesen olvastam volna, amikor nekem is hasonló élethelyzetem, bajaim, gondolataim voltak.

Mert mi is lehet a gondja-baja egy majdnem tizennégy éves fiúnak? Pattanások, szerelem, iskola, a szülei és azok veszekedései... vagy akár még ennél több is.

Adrian élete nem egyszerű: a család szétesni látszik, neki is dolgoznia kell suli mellett, ott a kutya, a szomszédok, a nagymama, Pandora, a szerelem és Bert, az idős ember... mondhatni senki sem egy átlag szereplő, mindig történik valami.

A kamaszfiú a körülményekhez képest egész jól kezeli a néha már egyre nehezedő helyzeteket, ennek köszönhetően mindvégig egy fanyar humor jellemzi a könyvet, ám akadnak benne komoly gondolatok is.

A regény a nyolcvanas évek elején játszódik Angliában (ld. utalás erre Károly herceg és Diana esküvője), nagyon jól ábrázolja az adott kort, ugyanakkor a mondanivalója, az életszerűsége ma is, a mai tinédzsereknek is aktuális lehet.

A könyv naplószerű fejezetekben beszéli el Adrian napjait, egyes szám első személyben, hol hosszabban leírva egy-egy eseményt, hol csak szinte egy mondatból áll az adott nap. Adrian sokat olvas (így regény-tippeket is kaphatunk), verseket küld a rádióba, intellektuellnek tartja magát.

December 31. Csütörtök
Az év utolsó napja! Rengeteg minden történt ebben az évben. Szerelmes lettem. Csonkacsalád-gyermek voltam. Intellektuellé váltam. Két levelet kaptam a BBC-től. Nem is rossz menet 14 és ľ évesen! (részlet a regényből)

Könnyen olvasható mű, talán a végefele volt kicsit vontatottabb, de mindvégig fenntartja az olvasó figyelmét. A vége nekem kicsit befejezetlennek tűnt, olvastam volna még egy kicsikét tovább Adrian napjait. Bár tudom, folytatódik, mivel egy sorozat, több része is megjelent magyar fordításban.

Sue Townsend-ról az ekultura oldalán olvashattok hosszabban:

Megjegyzések

  1. Úgy tudom, a sorozat is befejezetlen maradt, sajnos nem él már az írónő. :(
    Minden kötetét olvastam, kamasz koromban imádtam!!!! 😀

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len