Ugrás a fő tartalomra

Sophie D. Crockett: Ha ​elolvad a hó

Leárazáson vagy kiárusításon egyszerűen muszáj könyvet venni: így került hozzám S.D.Crockett: Ha elolvad a hó című regénye is. A fekete holló és a havas háttér a borítón már azt sugallja, hogy nem "vidám meséről" van szó.

A könyv alapszituációja ismerős lehet mindenkinek, aki olvasott már utópisztikus történeteket, amikor is bekövetkezik valamilyen pusztulás, és az emberek túlélőkké válnak. Nekem speciel elsőre Az út (itt írtam róla) jutott róla eszembe.

Ahogyan a hátsó borítón olvashatjuk:
Az új jégkorszak hótemette, kilátástalan világánban járunk, valahol Wales rideg bércei között. ... A kamasz Willo egy nap arra ér haza vadászatból, hogy elhurcolták a családját. A magára maradt fiú felpakol a szánkójára, és elindul hogy megkeresse szeretteit...

Innen indul a történet, melynek az elején még csupán Willo a egyetlen szereplő, "társával", a képzeletibeli kutyaszellemmel, akinek a "koponyáját" a fején viseli. Willo tehát szánkóval vándorol a havas hegyekben, családját keresei, közben visszaemlékezik, élelmet szerez, megbújik és menekül, ha kell.

Majd, pont egy menekülés során talál rá egy kunyhóra és Maryre - a lány társa lesz útja egy részén. Együtt mennek tovább, együtt fogják el őket és csempészik be őket a városba.
A havas hegyek után új helyszín a hideg, lepusztult, katonák által őrzött város.
Willo itt is veszélybe kerül, illetve több, érdekes ember is útjába kerül, s bár telik az idő, jön az olvadás, sok minden nem történik.

A regényt a fiú meséli el, egyes szám első személyben. Vártam valamiféle kicsengést, de azonkívül, hogy az apával kapcsolatos dolgok kiderülnek, más nagyon nincsen - a vége is nyitott vég marad.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább