Ugrás a fő tartalomra

Emer Stamp: Malac ​(elhihetetlenül) nagyontitkos naplója

Könyvheti szerzeményünk egy kissé butuska, de nagyon jópofa malacról szól, aki egy farmon él, szereti a finom moslékot, utálja a csirkéket, és elhiszi, hogy gazdái valóban szeretik őt, és fogalma sincs arról, hogy a malacokat előbb-utóbb levágják. Van egy kacsa barátja, de szerepel itt tehén, bárányok, és a trakéta, amellyel Malac egyenesen a Plútóig fog eljutni.
Humoros könyv, de itt és most felhívnám minden szülő figyelmét: csak akkor vegyék meg gyermeküknek, ha nem prűdek, és értik a "kakis" poénokat és nem akadnak ki rajta (malacunk ugyanis elég sokat rottyant, ami  "termék" egyben rakéta üzemanyaga is). 

A naplót Malac írja, azaz meséli el, körülbelül ilyen stílusban: 
Szia. 
Én vagyok a malac. Ez az én Naplóm.
Ez az Én Naplóm szupertitkos, de a Kacsa azt mondta, hogy muszáj elolvasnod, hátha tudsz nekünk segíteni. mert kicsit bajban vagyunk. Igazából nem is, mert egy ÓRIÁSI bajban.
Remélem, hogy elhiszed majd, amit olvasol, mert a Kacsa szerint Teljesen Elhihetetlen. pedig nem. Ez az Én Életem.

A vége meg... maradjunk annyiban, hogy vicces és "megleckéztető" dolog történik, de ugyanakkor nyitott vég is, amit az olvasó (gyerek) a saját fantáziája szerint fejezhet be:
Te szívesen lennél a Malac gazdája?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább