Ugrás a fő tartalomra

Susan Elizabeth Phillips: A nagy menekülés

A Könyvfalók könyvklub - Nyár kihívásának köszönhetően olvashattam el Susan Elizabeth Phillips (népszerű, rövidített nevén SEP) A nagy menekülés című regényét. Örülök, hogy erre a könyvre esett a választása a kihívásnak, ugyanis, bár már nagyon sokat hallottam az írónőről, még nem olvastam tőle semmit. Tetszett a könyv, a kiindulópont, a téma, úgyhogy nem csalódtam.

A főszereplő Lucy, az elnökasszony lánya, aki egész életében a társadalmi előírásoknak megfelelő "tökéletes" életet élt. Az esküvője napján azonban fogja magát, és lelép, faképnél hagyva szintén "tökéletes" vőlegényét és az egész násznépet. Ráadásul pont egy zűrös fickó motorjának ülésén találja magát, aki "elrabolja" és elrejti a lányt egy kis időre a külvilág és a sajtó elől. Lucyt először idegesíti a fickó, aztán vonzódni kezd hozzá. A röpke kaland után azonban rájön, hogy akármi is történt, nem térhet már vissza a megszokott kerékvágásba: új életet kell kezdenie.

Mennyi emberben, főleg mennyi nőben lehet ott a kitörni akarás vágya, a menekülés a társadalmi elvárások és kötelezettségek elől. Na de vagyunk eléggé bátrak új életet kezdeni? Lucy egy tóparti házat néz ki magának (nem akárkinek a házát), és lázadni kezd: vagány ruhákkal, tetoválásokkal, álnévvel. A külvilágtól elzárt, mesés körülmények között található erdei vagy tóparti házikó is tipikus menekülő helyszín új életet kezdő harmincas nőknek, főleg, akik írásra adják a fejüket. Lucy hamar berendezkedik, legalábbis csak szeretne.

A történetbe beúszik egy-egy kisebb mellékszál is, feltűnnek újabb, furcsa szereplők is, szóval bőven van és lesz kavarodás az eseményekben.
No de mi van a motoros férfival? (Bevallom, én eléggé furcsálltam, hogy egy vagány pasinak épp Panda a neve - engem ez a név a volt kolléganőmre emlékeztet, őt becézik így, de ez már az én bajom.) Mert a férfi élete is rejteget ám titkokat bőven.

Tetszett a könyv, bár a végefelé soknak éreztem a Lucy-Panda szál bonyolítását, de asszem nem árulok el titkot, hogy természetesen happy end a vége.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább