Ugrás a fő tartalomra

Holly Madison: Lenn, a nyúl üregében

Sűrű munkanapjaim közepette nagyon vágytam már egy könnyed olvasmányra, amikor is nem kell megerőltetnem az agyam. A Bookandwalk-on és a Könyvfalókon keresztül jutott el hozzám Holly Madison, volt Playboy-lány életrajzi ihletésű könyve, ami a célnak pont megfelelt.

Sosem voltam nagyon képben a Playboy-villával, hogy ki kicsoda, számomra minden szőkeség egyforma, és őszintén szólva sosem érdekelt, mit csinálnak a "nagypapával" a ház falain belül és kívül. Pont emiatt vágtam bele kíváncsisággal az olvasásba, hogy hogyan is lesz egy egyszerű, szegény kis oregoni lányból Hugh Hefner első számú barátnője. A könyv első része valóban érdekfeszítő és olvasmányos, ahogyan Holly próbálkozik, majd végre party meghívottként kerül a villa közelébe, végül pedig be is költözhet - egyelőre próbaidőre.
A hálószobai szertartásokról szóló fejezet, ha röviden is, de feltárja a titkokat, amire sokan kíváncsiak. Ám az élet nem habostorta a villában. A lányok mind ellenségei egymásnak, ahol tudják, fúrják egymást, és Hef is tesz róla, hogy megalázva érezzék magukat.

Ahogyan olvastam a könyvet, egyre inkább kezdtem megunni. Igazából semmi nem volt benne, lassan haladtak a nem túl érdekfeszítő események, és őszintén a lányok felszínes élete (partyk, fotózás, pénzköltés) abszolút nem kötött le. Majd jöttek a forgatásos részek (sosem néztem a valóságshow-t, így előzetesen erről sem tudtam semmit), ám igazából már azt vártam, hogyan tör ki a "börtönből" Holly, és hogyan kezd új életet. 

Valahol mondjuk érdekes volt belelátni egy Playboy-lány életébe, de ugyanakkor nem volt az a "hű de" könyv, mint amit vártam, vagy ahogyan beharangozták. 
Itt olvashattok az ajánlóból részletet:

Ez a történet döbbenetes, eddig nem látott mélységekben mutatja be a Playboy-villa bizarr, belső világát és a titkait is annak a férfinak, akinél a villa kulcsa van.

...
Holly őszintesége megdöbbentő és megindító egyben. Vallomása a villában töltött időről, a drogokról, a szexről, a lelki és testi abúzusról, a hírhedt bulikról a felső tízezer színfalak mögött zajló valódi életéről letaglózó olvasmány.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább