Ugrás a fő tartalomra

Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma

Két ünnep közt olvastam el ezt a könyvet, és őszintén szólva úgy vágtam bele, hogy fogalmam sincs, miről fog szólni. Tiniregénynek gondoltam, lévén egy 16 éves lány a főszereplője, de nem az. Utópisztikus, dramatikus, elgondolkodtató, bár néha jobb nem belegondolni, hogy mi lenne ha bekövetkeznének a regényben leírtak.
Sokan feldolgozták már, hogy milyen lenne, ha valami végzetes kórnak köszönhetően kipusztulna az emberiség, de nem így.
Ugyanis az AHS kór, amely a könyv alapját adja, azt jelenti, hogy mindenki, ki teherbe esik, meghal, így magzatát sem tudja kihordani. Magyarul nem születnek gyerekek, új emberek, vagyis előbb-utóbb elfogy a népesség. Vagy mégsem?

A regényt a fogva tartott Jessie írja, az elején ledöbbentem, hogy miért is van fogva tartva? Főleg az édesapja által? Aztán Jessie naplójából, akarom mondani testamentumából szépen lassan minden kiderül. Főleg, hogy 16 éves, és a 16 évesek a legalkalmasabbak arra, hogy kihordjanak egy magzatot, feláldozva ezzel saját életüket! Ugye milyen szörnyen hangzik?

Csodáltam Jessie elszántságát. Főleg az életkora miatt. A mai tizenévesek tapasztalatom szerint inkább a saját kis környezetükben élnek, a többségük magasról tesz arra, mi történik világban, főleg az emberiséggel. A lényeg, hogy legyenek barátok, okostelefon - elnézést a kivételtől, de én ezt látom, magam körül. Ezért volt döbbenetes, hogy a könyvben több tizenéves is a világot akarja megmenteni önfeláldozásával. Bár valóban, tizenévesen a világmegváltás is jellemző a kamaszokra.
Ami furcsa volt, hogy kiskorúak, szülői beleegyezés nélkül vehetnek részt ebben a "Csipkerózsika" programban. Én, mint szülő sem engedném ezt meg a lányomnak, az tutti.
Az apa karakterét is kiemelném még (nem volt szimpatikus), valahol szerintem neki is szerepe volt abban, hogy a lány kitartott döntése mellett. Nem volt egyszerű helyzetben Jessie, az biztos.

Amúgy szörnyű belegondolni, mi lenne ha a regényben leírtak bekövetkeznének. 
A könyv alapötlete nagyon tetszett, mégis valamit hiányoltam belőle.
Nálam utópisztikus, világpusztulós, szörnyű kóros regényben még mindig a Vakság vezet.

Részlet a hivatalos ajánlóból:
A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen.
A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra.

A könyvet a Könyvfalóknak ajánlotta fel a Bookandwalk, köszönöm!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább