Ugrás a fő tartalomra

Paula Hawkins: A lány a vonaton

A címe és az összefoglalója alapján érdekesnek ígérkezett Paula Hawkins műve. Szeretem a rejtélyes, nyomozós történetetek, főleg, mikor egy "civil" szereplő segítségével áll össze az olvasó fejében, hogy hoppá, mi is történhetett.
A könyv főszereplője Rachel, aki, ne is szépítsük, alkoholista. Emiatt is ment tönkre a házassága. Minden nap Londonba vonatozik, és az egyik állomás közelében, egy fénysorompónál  mindig a sorházak hátsó udvarát nézegeti. Ismeri a lakókat, a szokásokat - már a regény elején kiderül, miért is vonzódik ehhez a kis utcához.
Aztán egyik este történik valami. Valami szörnyűség, amire Rachel - köszönhetően ittas állapotának - nem emlékszik! És innen indulnak be a történések, jönnek elő képek a múltból, ismerjük meg a többi szereplőt is.

Egy alkoholista nő, aki zaklatja volt férjét, annak új feleségét és gyermekét.
Egy volt férj, aki még aggódik exéért, és hazudozik jelenlegi kedvesének.
Egy eltűnt nő, akiről szintén döbbenetes dolgok derülnek ki.
Egy másik férj, akinek szintén van titkolnivalója.
Egy terapeuta, egy barátnő, és egyéb mellékszereplők.

A könyvet nemcsak Rachel meséli el, hanem Megan is - egy évvel korábbról kezdve, valamint később bekapcsolódik Anna is. Kicsit figyelni kellett az időpontokra, főleg Megan esetében, de aztán összeértek a szálak.
Rachel kiszámíthatatlan, ezért senki sem veszi komolyan, de fontos információk birtokában van. Volt, hogy leállítottam volna magamban, ne igyon már, mert ha nem iszik, valóban jól és logikusan gondolkodik.
Anna, a gyermekét védő anya (holott jómagam is anya vagyok, és én is pánikolva védeném a gyerekem mindenkitől, főleg egy zaklató exfeleségtől) nem volt nekem túl szimpatikus.
Őszintén szóva egyik nővel se tudtam azonosulni a három közül.

A könyvben el kell telnie egy kis időnek és jópár fejezetnek, míg az ember fejében kezd összeállni a kép, de onnantól kezdve, hogy megtörténik a bűncselekmény, és beindul a történet, szinte letehetetlen. Pörögnek az események, az olvasó gondolkodik, hogy most ki miért és hogyan lehetett a tettes, sőt, az utolsó pillanatig tartogat izgalmakat.

Úgyhogy - bár pozitív és negatív véleményeket egyaránt olvastam róla - nekem bejött a könyv.
A könyvet a Könyvfalók blognak ajánlotta fel a Bookandwalk, köszönjük, ott írtam róla először.
Megvásárolható az alábbi linken: https://bookandwalk.hu/A-lany-a-vonaton-10233-ebook.aspx

Megjegyzések

  1. Nagyon jól indul a könyv, faltam az oldalakat, de utána valahogy eluntam, nem is tudom....Nem rossz könyv, de jobbat vártam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, egy picit nekem is hiányérzetem volt, de nekem összességében azért tetszett.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább