Ugrás a fő tartalomra

Marék Veronika: A kék kerítés

Van valahol egy kék kerítés, amelyik szereti, ha rajzolgatnak rá... - ki emlékszik erre? Gyermekkoromban nekem nagy kedvencem volt Marék Veronika: A kék kerítés képregénye, amely a Kisdobos újságban (bizony, ilyen is volt a nyolcvanas években, mikor iskolás voltam!) jelent meg éveken keresztül, az aktuális évszakokhoz, ünnepekhez és az iskolás gyerekek mindennapjaihoz igazodva.

Nagy örömmel vettem észre az Ünnepi Könyvhét katalógusában, hogy A kék kerítést kiadta könyvben a Móra Kiadó! Mivel amúgy is szerettem volna venni valamit kislányomnak, erre esett a választás, ami nagyon tetszik neki is!

A könyvben megismerkedhetünk Bencével, Rékával és Körmivel, akik elsőként kezdtek el rajzolgatni, üzengetni egymásnak a kék kerítésen, és mindezt ötödikes korukig folytatták. Öröm, bánat, kérés, játék, randi, cserebere - a kék kerítésre mindig lehetett számítani.
Nemcsak a képek melletti szövegek, hanem a kék kerítés üzenetei is fontos részei a történetnek.
A témák alapján könnyű beazonosítani, melyik rész mikor jelent meg az újságban, ld. karácsony, farsang, húsvét, iskolakezdés nyári emlékekkel.
Mosolyogtam azon a részen, amikor a csehszlovák(!) kislány, Hanka eltéved, és Körmi - természetesen a kerítésre rajzolva - megérti és útbaigazítja. Igen, abban az időben még mi is Csehszlovákiába jártunk nyaralni. Vagy, amikor kvarcjátéka van az egyik gyereknek. Menő dolog volt akkoriban.

Az eredeti képregények 1985 és 1989 között jelentek meg.
Kedves, aranyos, barátságról szóló történetek ezek, nemcsak nosztalgiázni vágyó felnőtteknek, hanem a mai kisiskolások számára is érdekes lehet.

Vajon ha ma is lenne kék kerítés, mit rajzolnának rá a gyerekek?
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom
2 megjegyzés
Olvasd csak tovább

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább 
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább