Ugrás a fő tartalomra

Tore Renberg: Charlotte Isabel Hansen

Nekem mi jut eszedbe a kilencvenes évek végéről, egészen pontosan 1997-ről? Spice Girls, Jurassic Park 2. rész, a tamagocsik vagy netán Diana hercegnő halála?

Ebben az évben játszódik ugyanis Tore Renberg norvég író regénye. A főhős, Jarle, egy 25 éves egyetemista srác, aki éli a fiatalok mindennapos életét: bulizik, csajozik és Proust-tanulmányt ír. Aztán egyik nap váratlan levelet kap a rendőrségtől, amelyben az áll, hogy menjen el DNS vizsgálatra. Kiderül, hogy van egy hétéves kislánya! De ez még nem elég: a kislány anyja, akit Jarle gimnazistaként látott utoljára az egyéjszakás kaland alkalmából, hozzá küldi a lányt két hétre! Mert itt az ideje, hogy hét év után ő is gondoskodjon róla, amíg ő délre utazik pihenni a férjével.
Sejteni lehet, hogyan fogadja a fiatal srác a hírt, de nincs mit tenni, a kislány, Charlotte Isabel Hansen hamarosan megérkezik  a repülőtérre. Pont azon a napon, amikor Diana hercegnő temetését közvetíti a televízió. A kislánynak ráadásul közeleg a születésnapja, amelyre Jarle-nak ki kell találnia valami nagy meglepetést.
Jarle egyáltalán nincs berendezkedve a gyerekes életre, aztán ahogy telik-múlik az idő, egyre inkább kezdi érezni a felelősséget. Majd hirtelen váratlan látogató érkezik az apa-lánya kapcsolatba. 
A történet nyitott végű, nem lehet tudni a folytatást, talán csak sejteni lehet, de jó volt ez a megoldás szerintem.

Kellemes olvasmány, az eleje kicsit "zabhegyezős", ahogy a srác gondolatait közvetíti, de ugyanakkor a felnőtté válás, egészen pontosan a fiatalon apává válás folyamatát is jól ábrázolja. A kislány érzelmei, gondolatai is megjelennek, lévén az ő életében is nagy változás, hogy megjelent a semmiből az igazi apja. Az anya esetében szintén érezhető a fiatalság és az ebből adódó meggondolatlanság, én biztos nem küldeném egy "vadidegenhez" két hétre a lányomat. Ami miatt külön érdekes volt nekem a regény, hogy pont 1997-ben voltam én is egyetemista (bár jó pár évvel fiatalabban, mint a főszereplő), és még jól emlékszem, mi volt akkoriban a menő a fiatalok és a gyerekek körében.

A szerzőről:
Tore Renberg (1972) számos könyvet írt, az áttörést számára a Jarle Kleppről írt ötkötetes ironikus sorozat jelentette. A Charlotte Isabel Hansen a harmadik ezek közül. A könyve elnyerte a norvég Bokhandlerprisent, és Egyedül utazom címen filmként is nagy sikert aratott.

Az említett film trailerét itt találtam meg angolul:
https://www.youtube.com/watch?v=qx2WgNCJ5Vc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább