Ugrás a fő tartalomra

Selma Lagerlöf: Nils Holgersson csodálatos utazása

Gyerekként egyik kedvenc mesefilmem volt a Nils Holgersson sorozat, amelyet kedd esténként sugárzott a televízió, és mivel 52 részes, egy egész évig nézhettük. Most, az M2-n, már minden este figyelemmel kísérhetik a gyerekek a törpévé varázsolt kisfiú kalandjait.

Mivel kislányomnak nagy kedvence a rajzfilm, megszereztem neki a könyvtárból az eredeti történetet. Direkt nem azt írtam, hogy mesét, mivel Selma Lagerlöf műve komolyabb és összetettebb, mint egy "sima" mesekönyv.

Azt tudjátok, hogy eredetileg földrajzkönyvnek készült?
 Selma Lagerlöf, a későbbi Nobel-díjas írónő az 1900-as évek elején megbízást kapott egy iskolásoknak szóló földrajzkönyv megírására. Lelkesedéssel fogott a munkához, és bízott benne, hogy szebbet, jobbat adhat a gyerekeknek, mint az átlagos tankönyvírók, és megszeretteti velük szülőföldjüket. Így született meg a Nils Holgersson csodálatos utazása.

Majdnem 400 oldalas könyvről van szó, minden este felolvasok belőle 1-1 fejezetet. Egy hét alatt kb. a 110. oldalig jutottunk el. A könyv nyelvezete nagyon szép, és nem csak az egyes kis történetekről szól, hanem rengeteg tájleírás is található benne.
Mivel a rajzfilmsorozat előbbre jár, mint a mi olvasásunk, így kislányom mindig rácsodálkozik, hogy "igen, ez a rész már volt". Szóval a rajzfilm valóban a könyv tematikája alapján készült. Változás csupán, hogy pl. Pocok az eredeti műben nem szerepel, és a vadludak neve is más. Nincs Gunner, Guszter, Lassze, helyette van Ükszi és Kakszi. Smirre róka pedig egyszerűen csak Ravaszdi a magyar fordításban. Akka a rajzfilmben hímnek van ábrázolja, azonban a vezérlúd eredetileg tojó: Akka anyámnak szólítják.

Kedves kis történetekről van szó, amelyben főszereplők az állatok, és hangsúlyt kap a szeretet, a barátság,  az egymáson való segítés, a jók és a gonoszak, bánat és öröm egyaránt, mindez Svédország gyönyörű vidékein kalauzolva.

Ajánlom nagyobb óvodásoknak és iskolásoknak, minden korosztálynak - érdemes ezt is olvasni, nemcsak a divatos, szegényes szókincsű mesekönyveket és tiniregényeket!

A képen látható könyv - amelyet mi is kikölcsönöztünk - 1977-ben jelent meg a Móra Könyvkiadónál. Fordította: G. Beke Margit 1958-ban.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább