Ugrás a fő tartalomra

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Mit tegyen az ember, ha Manhattanben él, kilencéves, és feltaláló, ékszertervező, ékszerkészítő, amatőr entomológus, frankomán, vega, origamista, pacifista, dobos, amatőr csillagász, számítógép-tanácsadó, amatőr régész, továbbá ritka pénzérmék, természetes halált halt pillangók, miniatűr kaktuszok, Beatles-kegytárgyak, féldrágakövek és egyebek gyűjtője? Mit tegyen az ember, ha kilencéves, és 2001. szeptember 11-e óta nem látta az apját?

Foer regényének olvasása közben, még ha nem is vagy "bőgős" típus, lehangolódsz, az biztos.
A főszereplő egy kilencéves kisfiú, aki a Word Trade Center összeomlásakor elveszítette édesapját. A történetet nagyrészt ő meséli el, az ő gyermeki, ám annál értelmesebb gondolatait ismerhetjük meg. Oscar, a kisfiú, talál egy rejtélyes kulcsot apja holmijai között. A borítékon csak egy név szerepel: Black. Kezdetét veszi a nyomozás, ugyanis fejébe veszi, hogy felkeres minden Black vezetéknevű embert New Yorkban. Ami tegyük hozzá, nem kevés. Pontos listát ír, ehhez igazítja és osztja be hétvégéit, szabadidejét. Nyomozása során érdekes életutakat és rejtélyeket ismerhetünk meg, mint például a Hatodik kerület eltűnését.
Oscart nemcsak édesapja elveszítése nyomasztja, hanem az a tény is, hogy utoljára ő hallotta apja üzenetrögzítőre mondott utolsó szavait a toronyból.
Megismerhetjük - többé-kevésbé - a fiú családját is: a nagymamát, a nem-beszélő nagypapát, és az anyát, aki nem mutatja ki fájdalmát, illetve a titokzatos bérlőt.
Arra figyelni kellett olvasás közben, hogy nem mindig Oscar az elbeszélő (ez nincs jelölve a fejezetek elején, hogy ki az elbeszélő, bár rá lehet jönni). Emellett levelek is tarkítják a regényt, hogy ezeket ki írta, az is kiderül majd.
A vége is megrázó, nem csak az, hogy megoldódik-e a kulcs rejtélye, hanem pl. mikor felkeresik az apa állítólagos sírját. Valamint a legeslegvégén az idő visszapörgetése. Hány ember játszhatott el a gondolattal egy tragédia után, hogy mi lett volna, ha. Ha az egész fordítva történik meg. Ha az apa visszafele kisétál a toronyból, és hazamegy. És máshogy kezdődik az a borzalmas reggel...

A szerzőről:
Jonathan Safran Foer (született 1977-ben) egyesült államokbeli író. Leginkább Minden vilángol és Rém hangosan és irtó közel című regényeiről ismert. 2009-ben megjelentetett egy ismeretterjesztő művet Állatok a tányéromon címmel.

A regényből film is készült 2011-ben, ITT nézhettek utána. 
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom
2 megjegyzés
Olvasd csak tovább

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább 
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább