Ugrás a fő tartalomra

Niccoló Ammaniti: Én és Te

Ne halj meg. Kérlek. Ne halj meg. Majd én segítek. Bízd csak rám…

Niccoló Ammaniti kedvenc hősei a problémákkal küszködő kamaszfiúk (pl. az Én nem félek vagy a Magammal viszlek műveiben). Az Én és Te című rövidke kis regénye is egy Lorenzo nevű kamaszfiúról szól, akit nehezen fogadnak be az osztálytársai, míg végül álarcot vesz fel és azonosul velük, csak hogy közéjük tartozhasson - legalábbis látszatra. Otthon is azt hazudja, hogy síelni megy barátaival, pedig az igazság az, hogy nem is hívták meg. Síelés helyett bezárkózik a pincébe, berendezkedik, és ott tervezi eltölteni az elkövetkezendő egy hetet, távol a számára zavaró külvilágtól.
Érdekes volt belelátni a szorongó kamaszfiú agyába, megismerni gyerekkorát, félelmeit, gondolatait.
Pincebéli életét azonban megzavarja egy váratlanul felbukkanó látogató, aki nagy bajban van. Lorenzo először nem akarja befogadni, sőt, zavarja a lány viselkedése és ottléte, ám hirtelen megváltozik benne valami, félresöpri a kamasz-sértődöttséget, és rájön, hogy baj van, segítenie kell. (Persze úgy, hogy ne bukjon le a hazugsága miatt).

Komoly kérdéseket feszeget a könyv, nemcsak a kamaszkorról, hanem a drogfüggőségről is, családi kapcsolatokról is (szülő-gyerek, elvált szülők, féltestvérek kapcsolata).
Sok mindenre kíváncsi lettem volna még, sajnos valóban elég rövidke könyv, szinte csak egy szelete egy történetnek, és jó lett volna, ha még kiderül egy-két dolog. Talán ezt az olvasó fantáziájára akarta bízni az író?

A Strega-díjas író könyvét Olaszországban eddig már több mint félmillióan olvasták. Sokatmondó tény, hogy a világhírű alkotó, Bernardo Bertolucci éppen az Én és te megfilmesítésével tért most vissza hosszú évek után a rendezéshez.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább