Bevallom, szíven ütött Lylia Bloom, elsőkönyves magyar írónő regénye. Egy egyszerű tinitörténetre számítottam, némi izgalommal fűszerezve, de amit kaptam, az döbbenetes volt.
Adott egy testvérpár, akik jóban-rosszban összetartanak, bár tűz és víz a jellemük. Alexa, a nővér, szeret bulizni, Emma, a húg, pedig visszafogott, akinek a tanulás az első, és célja, hogy felvegyék az egyetemre. Mikor Alexa egy szombati buliból nem tér haza, szülei csak legyintenek, mivel korábban már előfordult, hogy lelépett a leányzó. Ám Emma érzi, hogy baj van, és nyomozni kezd nővére után! Annyira elszánt, és annyira meg akarja találni Alexát, hogy még saját "bőrét" is kockára teszi, nem riad vissza semmitől. Életkorából adódóan néha túl önfejű és iszonyú naiv: ld. nem sétálok be "csak úgy" egy ismeretlen pasival egy zárt szobába, úgy, hogy fel sem mérem a terepet, és nem gyanakszom semmire, csak azért, mert azt hiszem, az ajtó mögött ott a nővérem. Sajnos Emma olyan dolgokba keveredik bele, amire legrosszabb álmában sem számított.
A könyv hűen rávilágít arra, hogy nem csak "rosszlányok" kerülhetnek ilyen helyzetbe, hanem bárki, egy egyszerű, ártatlan jókislány is! Emma a borzalmak ellenére nem adja fel, hisz benne, hogy megtalálja nővérét.
Közben képbe lép egy fiú, Olivér is. Tipikus nemtörődöm fiúról van szó, aki a szülei nyakán él, és bár gyorsétteremben dolgozik, csak a könnyű pénzszerzés és meggazdagodás motiválja. Ennek érdekében, egy haverja segítségével, ő is belekeveredik egy üzletbe.
A kiszolgáltatott lány és a laza életet élő fiú útjai keresztezik egymást. Vajon sikerül kiszabadulnia a lánynak a "börtönből"? Vajon megtalálják Alexát?
Ami számomra a legdöbbenetesebb volt, hogy a szülőket nem igazán érdekelte, hogy eltűnt a lányuk (sőt, mindkét lányuk). Bár sajnos, el tudom képzelni, hogy vannak ilyen szülők, akikre nem lehet számítani, és hamarabb segít egy idegen, mint ők, a saját gyerekeiknek.
A könyv nagyon hitelesen ábrázol, még azt is, hogy az átélt borzalmak milyen nyomokat hagynak az "áldozatban". Mert a testi sérülések begyógyulnak, de a lelkiek soha - és ilyen lelki sérülésekkel kell egy 18-20 éves lánynak újrakezdenie az életét, megalapoznia a jövőjét.
A befejezés is tetszett - még ha nem is teljesen pozitív, azért megnyugvást ad.
Ajánlom tiniknek és szülőknek egyaránt!
Lylia Bloom szerzői oldala: http://lyliabloom.blogspot.hu/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése