Ugrás a fő tartalomra

Fábián Janka: A francia nő

A német lány folytatása ez a regény, amelyet szinte pár óra alatt (péntek este és szombat délután) befaltam. Igen, valóban ilyen érdekes és eseménydús volt, sőt, állíthatom, hogy jobb volt, mint az említett első rész.

A német lány ugye ott ért végét, hogy sok izgalom után Jean-Philippe és Rose együtt, boldogan visszaköltöznek Franciaországba. Ám sajnos ez a boldogság nem tart túl soká, ugyanis - és ez már a folytatásban szerepel - Rose gyereket szeretne. Jean-Philippe pedig nem, és mint tudjuk, a gyerekkérdés nagyon kényes téma egy párkapcsolatban. Sejteni lehet, hogy Rose egy másik férfi karjaiba menekül, ám ezt nem szerelemből teszi, elsősorban a zene szeretete köti össze őket.
Rose a zongorista férfival ismét elhagyja Franciaországot, és először Bécsbe, majd Budapestre költözik. A fiatal nő mindenhol megállja a helyét, még mikor egyedül marad is, albérletet keres és talál is Budán, munkát vállal a Zeneakadémián, szóval szerencsére nem az a tipikus, kényes francia úrihölgy.

Tetszett nagyon a korrajz, illetve a főváros bemutatása, az utcák-terek akkori nevei: Lenin körút, Népköztársaság útja, November 7. tér - Ti tudjátok, most melyiket hogy hívják? :) Én nap, mint nap megfordulok ezeken a helyeken, és a rohanó pestiek többsége is.

De visszatérve a cselekményre. Úgy néz ki, Rose végre megtalálja az igazit Jakab Ádám újságíró személyében. Vagy mégsem? A fiúnak van ugyanis egy múltbéli titka, de nem is ez a gond, hanem, hogy olyat ír le egy újságcikkben, amit akkoriban (ld. akkori politikai helyzet), nem lehetett volna. Rose hiába áll mellé, hiába keresi fel még a vidéki párttitkár apát is, nem jut Ádámmal dűlőre. Ráadásul még "valami" bezavar.
A regény kicsengését nem szeretném lelőni, de egy-két csavar után, és egy-két szereplő felbukkanása után, Rose végre megtalálja a boldogságot.
Ami még tetszett, és ezáltal lett valóban kerek egész a történet, hogy Cécile-ről, a lány igazi anyjáról is hírt kapunk végre.
Szóval aki A német lányt olvassa, és nem tetszik neki, mert hiányosnak érzi, az olvassa el A francia nőt is, mert, mint írtam, a kettő együtt egy egész.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább