Ugrás a fő tartalomra

Durica Katarina: Szökés Egyiptomba

Nem költöznék Egyiptomba, az biztos. Turistaként is maximum télen (ami ugye ott sem olyan tél) utaznék el oda, ugyanis az 50 fokos kánikulát, a folyamatos izzadást sem bírnám. Pedig, ahogyan Durica Katarina bemutatja a könyvében, nagyon érdekes világ, csak éppen nem európai embernek (nőnek) való, pláne hosszútávú letelepedésre.

Katarina - avagy a főszereplő Karolina - szerelmi csalódása után dönt úgy, hogy elmenekül Egyiptomba, és idegenvezetőként kezd el dolgozni Kairóban. A turistacsoportok kalauzolása mellett azonban egyre inkább kezdi felfedezni eme különleges világot, és belelát olyan dolgokba, amit egy "mezei" turista a luxusszálló medencéjének partjáról észre sem vesz. Mondjuk az köztudott, hogy a férfiak nagyon közvetlenek, és odavannak az európai nőkért. Katarina beavat minket, olvasókat is abba, hogy hogyan "élnek meg" a fiatal férfiak a gazdag, középkorú, európai nőkből, akiket otthon elhanyagolnak, törődésre vágynak, vagy csupán a szürke hétköznapok és munkahelyi stressz repíti őket az egyiptomi szépfiúk karjaiba. Akik aztán jól kihasználják a szerelemre éhes nőket, sőt, több nőt is szédítenek egyszerre. A túlzott kedvesség pedig agresszióval is társulhat - ld. Nina esete. Nina egyébként Karolina szobatársa, német származású, régóta kinn él, és már haza se menne hazájába, őt is elcsábította Egyiptom (ill. Ahmed), még ha szenved is mellette.

Az élet azonban nemcsak erről szól itt. Rettegés a robbantásoktól, titkos fegyverkereskedelem, a bazárok nyüzsgése, tömött buszok, kosz, nulla higiénia, csontsovány kutyák... ez is Egyiptom.
A történet során néha-néha felbukkan Konrad, az ásatásokkal foglalkozó lengyel férfi is, akivel a magyar származású cseh lány végre normálisan tud beszélgetni.
Aztán elérkezik a fordulópont, amitől Karolina rádöbben: nem akar itt maradni tovább! Fél év tartózkodás után végre hazatér a tíz fokos novemberbe. Szép volt, jó volt, de elég volt.

A könyv vége megfogalmazza azt a tanulságot, amire minden olyan ember rájött már, aki valaha menekült csalódás vagy bármi elől: attól, hogy messzire mész, akár egy másik földrészre is, a problémáid nem fognak megoldódni!

Tetszett a könyv, könnyed stílusú, egy hétvége alatt el is olvastam, és nem bántam meg, mert valóban egy nem mindennapi világot mutat be. Azért én továbbra is maradok az európai kultúránál.


A szerzőről:
Feledy Durica Katarina újságíró, művészettörténész, az ArtLoop.eu kortárs galéria vezetője. Somorjáról származik, jelenleg Budapesten él. Első regénye, a Szökés Egyiptomba 2013-ban jelent meg. Élt Egyiptomban, Tunéziában, Törökországban, bejárta Tanzániát, írásainak fő témait ezekből az országokból meríti. (Forrás)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább