Ugrás a fő tartalomra

Jay Asher · Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk

A Kezünkben a jövőnk című ifjúsági regény egy olyan témát feszeget, amely mindenki fantáziáját megmozgatja. Te is biztosan eljátszottál már a gondolattal, hogy néha milyen jó lenne a jövőbe látni, sőt, befolyásolni sorsod alakulását.
A könyv 1996-ban játszódik, akkoriban, amikor az internet még nem volt mindenki számára elérhető, ha meg mégis, bizonyára emlékeztek (legalábbis az olyan "idősek", mint én), milyen volt betárcsázós modemmel kapcsolódni a netre, és hogy addig nem tudtál telefonálni, amíg a net miatt foglalt volt a telefonvonal.

Emma és Josh a két főszereplő gyerekkoruk óta ismerik egymást, lévén szomszédok. Egy CD ROM-nak köszönhetően Emma megdöbbentő felfedezést tesz. Megjelenik számítógépén a Facebook, és szembe találja magát 15 évvel későbbi énjével! Természetesen Joshsal is megosztja a felfedezését, aki egy idő után már nem nézi jó szemmel, hogy a lány múltból irányítgatja a saját, és ezáltal társai jövőjét.
A könyv alapötlete nagyon érdekes. Az, hogy nem is gondolnánk, hogy egy-egy aprócska múltbéli cselekedetünk, mozzanatunk milyen hatással lesz későbbi életünkre, hogyan befolyásolja pl. a párválasztásunkat vagy pályaválasztásunkat. Hogyan ad önbizalmat a jövőben látott kép a jelenben (ld. Josh és Sydney), vagy hogyan keserít el az, amit látunk, és amiatt mindent megteszünk, hogy mégse úgy történjen.

Az érdekes téma ellenére nekem mégis kicsit lapos volt a könyv. A végét persze már sejteni lehetett, de ez a Facebook dolog lezárult annyiban, hogy a felnőtt Emma kitörölte magát a közösségi oldalról, ezáltal a tizenéves Emma sem látja már, mi történik vele. Szóval azt nem tudtuk meg, mi is volt ez az egész. Mindegy, kikapcsolódásnak, jövőn való gondolkodáshoz nem volt rossz, és, ahogyan az ajánló is írja (ld. lent), Facebook-rajongóknak szóló olvasmány.

A nagy sikerű Tizenhárom okom volt… szerzőjének és szerzőtársának új regénye a Facebook nélküli világba kalauzol vissza, és azt igazolja, hogy mi döntünk a saját boldogságunkról, boldogtalanságunkról, és minden döntés kihat az életünk egészére. Facebook-rajongóknak kötelező olvasmány!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább