Ugrás a fő tartalomra

Fábián Janka: A német lány

Újabb Fábián Janka könyv került a kezembe, mégpedig A német lány.

Ez a történet a második világháború ideje alatt kezdődik, amikor is Sepp Weinbach (eredeti nevén Borpataky Jóska) magyar származású német századost elszállásolják egy francia családnál. Ekkor még nem is sejti, hogy az apa és a lánya - aki eléggé ellenségesen viselkedett vele, és aki iránt csupán plátói érzelmeket táplált -, évekkel később is hatással lesznek az életére.

A könyv mégsem (csak) Seppről szól, hanem egy Rose nevű, félig német-félig francia, "háborús zabigyerekről", aki, bár Németországban nő fel, fiatal felnőttként mégis Párizsba (illetve Párizs mellé) keveredik. Persze amiatt, hogy félig német, nem mindenhol nézik jó szemmel.
Az igazi bonyodalmak igazándiból akkor kezdődnek, amikor is Rose újdonsült barátnője lévén kapcsolatba kerül a lány családjával. Innen kezdve felgyorsulnak az események, nem várt szerelmet nem várt örökség követ. Mint sejteni lehet, itt is vannak szép számmal bonyodalmak, de azért korántsem volt annyira összetett és szövevényes regény, mint a Virágszál, és annyira rejtélyes sem volt, mint Az angyalos ház (én ezt a két regényt olvastam korábban). Igaz, Fábián Janka még bele akart szőni még egy izgalmat (ld. Marcel felbukkanása, majd váratlan megjelenése Magyarországon is), de ezt nem igazán értettem, miért kellett.

A regény olvasmányos és érdekes, ám, mint más bloggerek is írták róla, valóban picit "hiányos". Bár, mint megtudtam, azért ilyen lezáratlan, mert van folytatása is: A francia nő címmel. Úgyhogy kíváncsian várom, mert elég sok dolog érdekelne még (pl. Cécile-lel, vagyis az anyával kapcsolatban is).

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább