Ugrás a fő tartalomra

Kőváry Anett: Mindjárt harminc

Mivel nem igazán hallgatok rádiót, nem sokat tudtam Kőváry Anettről, a Class FM volt hírszerkesztőjéről, de ennek ellenére érdekelt a könyv. Egyrészt szeretem az önéletrajzi ihletésű regényeket, másrészt maga a téma is felkeltette az érdeklődésemet. Még én is jól emlékszem arra a korszakomra, amikor is kb. 26 éves korom körül gőzerővel kerestem az igazit, és hiába botlottam léptem-nyomon mindenféle pasiba, valahogy egyikben sem találtam meg, azt akit keresek, és közben csak azt éreztem, hogy "öregszem" és sürget az idő.

A könyv főhőse, Végvári Vanda sem túl szerencsés a férfiakkal, és sajnos sokszor elköveti a tipikus női hibákat. Például nem értettem, a kis focista után minek fut annyira, illetve, ha az ajtóból kidob egy pasit, miért csodálkozik, hogy a közösségi oldalon törli az ismerősei közül. Őszintén, az autóversenyzős részeket néha picit untam, főleg a közepe fele volt ebből picit sok. Mondjuk érthető, Anett, akarom mondani Vanda napjait akkoriban ez töltötte ki.
 A humora különben nagyon jó! Kiemelném az olasz pasis részt (gáááz), illetve nekem még az tetszett, amikor Kínába utazik repülőn. (Meg amikor kiderül egy helyes pasiról, hogy 90-es születésű. Jajj.) A végén pedig bebizonyosodik, hogy lehet, hogy mégis csak az lesz az igazi, akiről nem is gondoltuk volna?
Nem volt rossz könyv szerintem, jól jött sűrű munkanapjaim közepette.

A hivatalos ajánlóból:
Kőváry Anett, a Class FM Morning show-jában országosan ismertté vált hírolvasó-hírszerkesztő első regényének főhőse nemcsak izgalmas helyzetekbe, hanem idiótábbnál idiótább férfiakba is botlik, a tévedéseket pedig irigylésre méltó öniróniával és humorral próbálja feldolgozni. Eközben rendületlenül hiszi, hogy a mese a királylányról valósággá válik.

Az e-book-ot köszönöm a Bookandwalknak és a Könyvfalóknak!
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom
2 megjegyzés
Olvasd csak tovább

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább 
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább