Ugrás a fő tartalomra

Pallavicini Zita: Egy őrült őrgrófnő naplója

Ez volt az a könyv, amelyet 300 Ft-ért (pontosabban 299-ért) árult a Könyvhéten az Ulpius-ház. 2011-es kiadás, akkoriban elég sokat reklámozták.

Hogy ki Pallavicini Zita, a cseh, a német, az osztrák és a magyar társasági lapok és média sokáig kedvelt figurája? Naplójában az „őrült grófnő” ugyanazzal a szenvedéllyel és provokatív őszinteséggel néz szembe az arisztokrata lét bonyodalmaival, családja történelmével, szerelmei és önmaga gyarlóságaival, amilyennel az életét is éli. 

Ciki, nem ciki, nem sokat hallottam Pallavichini Zitáról, de hát nem is tartom számon az arisztokrata világot. A könyv önéletrajzi jellegű. Persze ne úgy képzeljétek el a grófnő életét, mint ahogyan a 90-es években az akkori televíziós showman is feltételezte róla, hogy reggel felébred a kastélyában és kilovagol. Teljesen hétköznapi életet él, persze más, magasabb rendű körökben mozog. Szóval aki a grófi világba szeretne betekintést nyerni, annak csalódnia kell.
Zita élt Kanadában, Prágában, Bécsben, Budapesten, dolgozott a médiában is. A férfiak pedig sorra átverték, megcsalták, terhesen vagy épp pici gyerekkel magára hagyták. Azért valljuk be, nem "mezei" férfiak voltak ezek, hanem pl. nála jóval idősebb herceg, multimilliomos. Zita depressziós, anorexiás, származása ellenére nem egyszerű az élete. Már édesanyja is pszichés gondokkal küzdött - őt egyébként sajnálatos módon meggyilkolták -, szóval egyáltalán nem csoda, hogy az őrgrőfnő is kicsit "őrült" lett.

Egy dolgot kiemelnék a gyerekkorából, amit nagyon megjegyeztem. Amikor is tiltott, kapitalista, Mickey egeres pólóban ment iskolába, és emiatt az igazgatóhoz vitték! Egy letűnt kor jellemzője, amit a mai, Disney-pólókban rohangáló gyerekek már meg sem értenének.

Összességében hamar elolvasható kis könyv, olyan "kiírom magamból" jellegű, amelynek semmilyen befejezése vagy konklúziója sincs. Még a jelen sem derült ki igazából számomra, mármint, hogy most, kétgyermekes anyukaként milyen életet él, és vajon boldog-e?

A moly-on különben sokan lehúzták a könyvet, hogy minek kellett ezt megírni, semmi mondanivalója meg milyen gyenge. Nos, én, aki előbb olvastam "botrányos úszónőnk könyvét", mint ezt, csak azt tudom mondani, ez a könyv ahhoz képest irodalmi alkotás! Szóval ha nem teszik egy könyv, gondolj mindig arra, hogy mindig van (lesz) lejjebb is.

De térjünk vissza. Szerintem különben nem volt rossz ez a könyv. Egyszer elolvasható, és legalább megtudtam ki is Pallavicini Zita.

„Megéltem a gyönyört és a poklot. Ez volt a sorsom… eddig. Azonban, ha mindez nem történik meg velem, akkor én nem vagyok Pallavicini Zita.” 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább